< Jób 41 >

1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
Canst thou draw out the leviathan with a hook, or canst thou tie his tongue with a cord?
2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
Canst thou put a ring in his nose, or bore through his jaw with a buckle?
3 Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
Will he make many supplications to thee, or speak soft words to thee?
4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
Will he make a covenant with thee, and wilt thou take him to be a servant for ever?
5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
Shalt thou play with him as with a bird, or tie him up for thy handmaids?
6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
Shall friends cut him in pieces, shall merchants divide him?
7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
Wilt thou fill nets with his skin, and the cabins of fishes with his head?
8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
Lay thy hand upon him: remember the battle, and speak no more.
9 Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
Behold his hope shall fail him, and in the sight of all he shall be cast down.
10 Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
I will not stir him up, like one that is cruel: for who can resist my countenance?
11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
Who hath given me before that I should repay him? All things that are under heaven are mine.
12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
I will not spare him, nor his mighty words, and framed to make supplication.
13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
Who can discover the face of his garment? or who can go into the midst of his mouth?
14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
Who can open the doors of his face? his teeth are terrible round about.
15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
His body is like molten shields, shut close up with scales pressing upon one another.
16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
One is joined to another, and not so much as any air can come between them:
17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
They stick one to another and they hold one another fast, and shall not be separated.
18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
His sneezing is like the shining of fire, and his eyes like the eyelids of the morning.
19 A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
Out of his mouth go forth lamps, like torches of lighted fire.
20 Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
Out of his nostrils goeth smoke, like that of a pot heated and boiling.
21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
His breath kindleth coals, and a flame cometh forth out of his mouth.
22 Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
In his neck strength shall dwell, and want goeth before his face.
23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
The members of his flesh cleave one to another: he shall send lightnings against him, and they shall not be carried to another place.
24 Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
His heart shall be as hard as a stone, and as firm as a smith’s anvil.
25 Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
When he shall raise him up, the angels shall fear, and being affrighted shall purify themselves.
26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
When a sword shall lay at him, it shall not be able to hold, nor a spear, nor a breastplate.
27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
For he shall esteem iron as straw, and brass as rotten wood.
28 A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
The archer shall not put him to flight, the stones of the sling are to him like stubble.
29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
As stubble will he esteem the hammer, and he will laugh him to scorn who shaketh the spear.
30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
The beams of the sun shall be under him, and he shall strew gold under him like mire.
31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
He shall make the deep sea to boil like a pot, and shall make it as when ointments boil.
32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
A path shall shine after him, he shall esteem the deep as growing old.
33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
There is no power upon earth that can be compared with him who was made to fear no one.
34 Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
He beholdeth every high thing, he is king over all the children of pride.

< Jób 41 >