Jób 41
1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
Wilt thou draw out the leviathan with the hook, and press down his tongue with a cord?
2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
Wilt thou put a rush-rope into his nose, and pierce his jaw with a spike?
3 Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
Will he make many supplications unto thee? or will he speak softly unto thee?
4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
Will he make a covenant with thee? wilt thou take him as a bondman for ever?
5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
Wilt thou play with him as with a bird, and wilt thou bind him for thy maidens?
6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
Shall partners make traffic of him, will they divide him among merchants?
7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
Wilt thou fill his skin with darts, and his head with fish-spears?
8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
Lay thy hand upon him; remember the battle, — do no more!
9 Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
Lo, hope as to him is belied: is not one cast down even at the sight of him?
10 Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
None is so bold as to stir him up; and who is he that will stand before me?
11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
Who hath first given to me, that I should repay [him]? [Whatsoever is] under the whole heaven is mine.
12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
I will not be silent as to his parts, the story of his power, and the beauty of his structure.
13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
Who can uncover the surface of his garment? who can come within his double jaws?
14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
Who can open the doors of his face? Round about his teeth is terror.
15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
The rows of his shields are a pride, shut up together [as with] a close seal.
16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
One is so near to another that no air can come between them;
17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
They are joined each to its fellow; they stick together, and cannot be sundered.
18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
His sneezings flash light, and his eyes are like the eyelids of the morning.
19 A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
Out of his mouth go forth flames; sparks of fire leap out:
20 Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
Out of his nostrils goeth smoke, as out of a boiling pot and cauldron.
21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
His breath kindleth coals, and a flame goeth out of his mouth.
22 Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
In his neck lodgeth strength, and terror danceth before him.
23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
The flakes of his flesh are joined together: they are fused upon him, they cannot be moved.
24 Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
His heart is firm as a stone, yea, firm as the nether [millstone].
25 Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
When he raiseth himself up, the mighty are afraid: they are beside themselves with consternation.
26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
If any reach him with a sword, it cannot hold; neither spear, nor dart, nor harpoon.
27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
He esteemeth iron as straw, bronze as rotten wood.
28 A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
The arrow will not make him flee; slingstones are turned with him into stubble.
29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
Clubs are counted as stubble; he laugheth at the shaking of a javelin.
30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
His under parts are sharp potsherds: he spreadeth a threshing-sledge upon the mire.
31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
He maketh the deep to boil like a pot; he maketh the sea like a pot of ointment;
32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
He maketh the path to shine after him: one would think the deep to be hoary.
33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
Upon earth there is not his like, who is made without fear.
34 Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
He beholdeth all high things; he is king over all the proud beasts.
