Jób 41
1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
Vytáhneš-liž velryba udicí, aneb provazem pohříženým až k jazyku jeho?
2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
Zdali dáš kroužek na chřípě jeho, aneb hákem probodneš čelist jeho?
3 Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
Zdaž se obrátí k tobě s prosbami, aneb mluviti bude tobě lahodně?
4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
Učiní-liž smlouvu s tebou? Přijmeš-liž jej za služebníka věčného?
5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
Zdaž budeš s ním hráti jako s ptáčkem, aneb přivážeš jej dětem svým?
6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
Přistrojí-liž sobě hody z něho společníci, a rozdělí-liž jej mezi kupce?
7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
Zdaž naplníš háky kůži jeho, a vidlicemi rybářskými hlavu jeho?
8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
Vztáhni jen na něj ruku svou, a neučiníš zmínky o boji.
9 Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
Aj, naděje o polapení jeho mylná jest. Zdaž i k spatření jeho člověk nebývá poražen?
10 Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
Není žádného tak smělého, kdo by jej zbudil, kdož tedy postaví se přede mnou?
11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
Kdo mne čím předšel, abych se jemu odplacel? Cožkoli jest pode vším nebem, mé jest.
12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
Nebudu mlčeti o údech jeho, a o síle výborného sformování jeho.
13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
Kdo odkryl svrchek oděvu jeho? S dvojitými udidly svými kdo k němu přistoupí?
14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
Vrata úst jeho kdo otevře? Okolo zubů jeho jest hrůza.
15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
Šupiny jeho pevné jako štítové sevřené velmi tuze.
16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
Jedna druhé tak blízko jest, že ani vítr nevchází mezi ně.
17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
Jedna druhé se přídrží, a nedělí se.
18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
Od kýchání jeho zažžehá se světlo, a oči jeho jsou jako záře svitání.
19 A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
Z úst jeho jako pochodně vycházejí, a jiskry ohnivé vyskakují.
20 Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
Z chřípí jeho vychází dým, jako z kotla vroucího aneb hrnce.
21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
Dýchání jeho uhlí rozpaluje, a plamen z úst jeho vychází.
22 Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
V šíji jeho přebývá síla, a před ním utíká žalost.
23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
Kusové masa jeho drží se spolu; celistvé jest v něm, aniž se rozdrobuje.
24 Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
Srdce jeho tuhé jest jako kámen, tak tuhé, jako úlomek zpodního žernovu.
25 Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
Vyskýtání jeho bojí se nejsilnější, až se strachem i vyčišťují.
26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
Meč stihající jej neostojí, ani kopí, šíp neb i pancíř.
27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
Pokládá železo za plevy, ocel za dřevo shnilé.
28 A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
Nezahání ho střela, v stéblo obrací se jemu kamení prakové.
29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
Za stéblo počítá střelbu, a posmívá se šermování kopím.
30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
Pod ním ostré střepiny, stele sobě na věci špičaté jako na blátě.
31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
Působí, aby vřelo v hlubině jako v kotle, a kormoutilo se moře jako v moždíři.
32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
Za sebou patrnou činí stezku, až sezdá, že propast má šediny.
33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
Žádného není na zemi jemu podobného, aby tak učiněn byl bez strachu.
34 Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
Cokoli vysokého jest, za nic pokládá, jest králem nade všemi šelmami.
