Jób 40
1 Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:
Et adiecit Dominus, et locutus est ad Iob:
2 A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki!
Numquid qui contendit cum Deo, tam facile conquiescit? utique qui arguit Deum, debet respondere ei.
3 És szóla Jób az Úrnak, és monda:
Respondens autem Iob Domino, dixit:
4 Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.
Qui leviter locutus sum, respondere quid possum? manum meam ponam super os meum.
5 Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!
Unum locutus sum, quod utinam non dixissem: et alterum, quibus ultra non addam.
6 Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda:
Respondens autem Dominus Iob de turbine, dixit:
7 Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!
Accinge sicut vir lumbos tuos: interrogabo te: et indica mihi.
8 Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?
Numquid irritum facies iudicium meum: et condemnabis me, ut tu iustificeris?
9 És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz-é, mint ő?
Et si habes brachium sicut Deus, et si voce simili tonas?
10 Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel!
Circumda tibi decorem, et in sublime erigere, et esto gloriosus, et speciosis induere vestibus.
11 Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket!
Disperge superbos in furore tuo, et respiciens omnem arrogantem humilia.
12 Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le!
Respice cunctos superbos, et confunde eos, et contere impios in loco suo.
13 Rejtsd el őket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:
Absconde eos in pulvere simul, et facies eorum demerge in foveam:
14 Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!
Et ego confitebor quod salvare te possit dextera tua.
15 Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fűvel él, mint az ökör!
Ecce, Behemoth, quem feci tecum, foenum quasi bos comedet:
16 Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban!
Fortitudo eius in lumbis eius, et virtus illius in umbilico ventris eius.
17 Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.
Stringit caudam suam quasi cedrum, nervi testiculorum eius perplexi sunt.
18 Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.
Ossa eius velut fistulae aeris, cartilago illius quasi laminae ferreae.
19 Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét.
Ipse est principium viarum Dei, qui fecit eum, applicabit gladium eius.
20 Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mező minden vadja ott játszadozik.
Huic montes herbas ferunt: omnes bestiae agri ludent ibi.
21 Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.
Sub umbra dormit in secreto calami, et in locis humentibus.
22 Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, és körülveszik őt a folyami fűzfák.
Protegunt umbrae umbram eius, circumdabunt eum salices torrentis.
23 Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.
Ecce, absorbebit fluvium, et non mirabitur: et habet fiduciam quod influat Iordanis in os eius.
24 Megfoghatják-é őt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tőrökkel?!
In oculis eius quasi hamo capiet eum, et in sudibus perforabit nares eius.
