Jób 40
1 Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:
És felelt az Örökkévaló Jóbnak és mondta:
2 A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki!
Pörölni mer-e a Mindenhatóval a gáncsoló? Istennek a feddője feleljen rá!
3 És szóla Jób az Úrnak, és monda:
S felelt Jób az Örökkévalónak és mondta:
4 Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.
Lám, csekély vagyok, mit válaszoljak neked? Szájamra tettem kezemet;
5 Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!
egyet szóltam – nem felelhetek, kettőt, de nem teszem többé.
6 Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda:
S felelt az Örökkévaló Jóbnak a viharból és mondta:
7 Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!
Övezd csak fel férfiként ágyékidat, hadd kérdelek s te tudasd velem.
8 Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?
Vajon ítéletemet bontod-e meg, kárhoztatsz engem, hogy neked legyen igazad?
9 És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz-é, mint ő?
Hát van-e karod olyan mint Istené, és olyan hanggal. dörögsz-e mint ő?
10 Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel!
Ékesítsd csak magadat büszkeséggel és fenséggel, dicsőséget és díszt ölts fel!
11 Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket!
Szórd szét haragod kitöréseit, s láss minden büszkét és alacsonyítsd le;
12 Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le!
láss minden büszkét és alázd meg és zúzd össze a gonoszokat a maguk helyén;
13 Rejtsd el őket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:
rejtsd el őket a porba egyaránt, kötözd le arczukat a rejtekbe:
14 Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!
akkor én is magasztallak téged, hogy tenjobbod segít neked.
15 Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fűvel él, mint az ökör!
Íme csak a víziló, melyet alkottam, mint tégedet: füvet eszik mint a marha.
16 Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban!
Íme csak, derekában van az ereje, és hatalma hasának izmaiban.
17 Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.
Mereszti farkát, akár a czédrus, czombjainak inai összefonódnak.
18 Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.
Csontjai érczcsatornák, tagjai akár a vasdorong.
19 Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét.
Ő Isten útjainak eleje, a ki alkotta, oda nyújtotta kardját
20 Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mező minden vadja ott játszadozik.
Mert takarmányt a hegyek teremnek neki, s a mező minden vadja játszadozik ott.
21 Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.
Lótuscserjék alatt fekszik, nádnak és mocsárnak rejtekében.
22 Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, és körülveszik őt a folyami fűzfák.
Befödik őt árnyékául lótus-cserjék, a patak fűzei körülveszik őt.
23 Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.
Ha folyam szorongatja, nem ijed meg, bizakodik, midőn egy Jordán tör szájába.
24 Megfoghatják-é őt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tőrökkel?!
Szemei láttára megfoghatni-e őt, tőrökkel átlyukasztva az orrát?
