Jób 40
1 Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:
Hierauf wandte sich der HERR weiter an Hiob mit der Frage:
2 A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki!
»Hadern will der Tadler mit dem Allmächtigen? Der Ankläger Gottes gebe Antwort darauf!«
3 És szóla Jób az Úrnak, és monda:
Da antwortete Hiob dem HERRN:
4 Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.
»Ach, ich bin zu gering: was soll ich dir entgegnen? Ich lege meine Hand auf den Mund!
5 Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!
Einmal habe ich geredet, werde aber nichts mehr entgegnen; und noch ein zweites Mal habe ich es getan, doch niemals tue ich es wieder.«
6 Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda:
Weiter antwortete der HERR dem Hiob aus dem Wettersturm heraus folgendermaßen:
7 Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!
»Auf! Gürte dir die Lenden wie ein Mann: ich will dich fragen, und du belehre mich!
8 Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?
Willst du wirklich mein Recht zunichte machen, mich schuldig sprechen, damit du als gerecht dastehst?«
9 És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz-é, mint ő?
»Hast du etwa einen Arm wie Gott, und vermagst du den Donner so laut rollen zu lassen wie er?
10 Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel!
So schmücke dich doch mit Erhabenheit und Hoheit und kleide dich in Pracht und Herrlichkeit!
11 Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket!
Laß die Ausbrüche deines Zorns sich ergießen! Und gewahrst du irgendeinen Hochmütigen, so wirf ihn nieder!
12 Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le!
Ja, gewahrst du irgendeinen Hochmütigen, so demütige ihn und stürze die Frevler nieder, wo sie stehen!
13 Rejtsd el őket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:
Laß sie allesamt tief in den Staub sinken, laß ihr Angesicht erstarren in Todesgrauen!
14 Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!
Dann will auch ich dich lobend anerkennen, daß deine Rechte dir den Sieg verliehen hat.«
15 Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fűvel él, mint az ökör!
»Sieh doch das Nilpferd an, das ich geschaffen habe wie dich: von Pflanzen nährt es sich wie das Rind!
16 Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban!
Sieh doch, welche Kraft bei ihm in den Lenden wohnt und welche Stärke in den Muskeln seines Leibes!
17 Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.
Es macht seinen Schwanz so starr wie eine Zeder; die Sehnen seiner Schenkel sind fest verflochten.
18 Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.
Seine Knochen sind Röhren von Erz, seine Gebeine gleich geschmiedeten Eisenstangen.
19 Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét.
Es ist der Erstling der schöpferischen Tätigkeit Gottes; sein Bildner hat ihm auch sein Schwert verliehen.
20 Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mező minden vadja ott játszadozik.
Denn Futter liefern ihm die Anhöhen, wo alle wilden Landtiere spielen.
21 Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.
Unter Lotusbüschen lagert es sich, im Versteck von Schilfrohr und Sumpf;
22 Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, és körülveszik őt a folyami fűzfák.
Lotusbüsche geben ihm Deckung mit ihrem Schattendach, und die Weiden des Baches umgeben es.
23 Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.
Selbst wenn der Strom mächtig anschwillt, gerät es nicht in Unruhe: es bleibt wohlgemut, wenn auch ein Jordan gegen seinen Rachen andringt.
24 Megfoghatják-é őt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tőrökkel?!
Wer will es von vorn packen, wer mit einem Fangseil ihm die Nase durchbohren?
