Jób 40
1 Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:
A tak odpovídaje Hospodin Jobovi, řekl:
2 A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki!
Zdali hádající se s Všemohoucím obviní jej? Kdo chce viniti Boha, nechť odpoví na to.
3 És szóla Jób az Úrnak, és monda:
Tehdy odpověděl Job Hospodinu a řekl:
4 Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.
Aj, chaternýť jsem, což bych odpovídal tobě? Ruku svou kladu na ústa svá.
5 Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!
Jednou jsem mluvil, ale nebudu již odmlouvati, nýbrž i podruhé, ale nebudu více přidávati.
6 Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda:
Ještě odpovídaje Hospodin z vichru Jobovi, i řekl:
7 Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!
Přepaš nyní jako muž bedra svá, a nač se tebe tázati budu, oznam mi.
8 Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?
Zdaliž pak i soud můj zrušiti chceš? Což mne odsoudíš, jen abys se sám ospravedlnil?
9 És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz-é, mint ő?
Čili máš rámě jako Bůh silný, a hlasem jako on hřímáš?
10 Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel!
Ozdobiž se nyní vyvýšeností a důstojností, v slávu a okrasu oblec se.
11 Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket!
Rozprostři prchlivost hněvu svého, a pohleď na všelikého pyšného, a sniž ho.
12 Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le!
Pohleď, pravím, na všelikého pyšného, a sehni jej, anobrž setři bezbožné na místě jejich.
13 Rejtsd el őket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:
Skrej je v prachu spolu, tvář jejich zavěž v skrytě.
14 Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!
A tak i já budu tě oslavovati, že tě zachovává pravice tvá.
15 Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fűvel él, mint az ökör!
Aj, hle slon, jejž jsem jako i tebe učinil, trávu jí jako vůl.
16 Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban!
Aj, hle moc jeho v bedrách jeho, a síla jeho v pupku břicha jeho.
17 Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.
Jak chce, ohání ocasem svým, ačkoli jest jako cedr; žily lůna jeho jako ratolesti jsou spletené.
18 Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.
Kosti jeho jako trouby měděné, hnátové jeho jako sochor železný.
19 Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét.
Onť jest přední z účinků Boha silného, učinitel jeho sám na něj doložiti může meč svůj.
20 Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mező minden vadja ott játszadozik.
Hory zajisté přinášejí mu pastvu, a všecka zvěř polní hrá tam.
21 Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.
V stínu léhá, v soukromí mezi třtím a bahnem.
22 Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, és körülveszik őt a folyami fűzfák.
Dříví stín dávající stínem svým jej přikrývá, a vrbí potoční obkličuje jej.
23 Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.
Aj, zadržuje řeku tak, že nemůže pospíchati; tuší sobě, že požře Jordán v ústa svá.
24 Megfoghatják-é őt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tőrökkel?!
Zdaž kdo před očima jeho polapí jej, aneb provazy protáhne chřípě jeho?
