Jób 4

1 És felele a témáni Elifáz, és monda:

2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?

3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;

4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;

5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!

6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?

7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?

8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.

9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.

10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.

11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.

12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.

13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.

14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.

15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.

16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:

17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?

18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:

19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!

20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.

21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?