Jób 4
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
Då svarade Eliphas af Thema, och sade:
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
Du lider tilläfventyrs icke gerna, om man försöker att tala med dig? Men ho kan låtat?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
Si, du hafver undervisat många, och styrkt trötta händer.
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
Ditt tal hafver upprest dem, som fallne voro; och bäfvande knä hafver du förstärkt.
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
Men nu, medan det kommer på dig, varder du förtvinad; och nu, medan det drabbar på dig, förskräckes du.
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
Ja, der är nu din ( Guds ) fruktan, din tröst, ditt hopp, och din fromhet.
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
Käre, tänk uppå, hvar är någor oskyldiger förgången? Eller hvar äro de rättfärdige någon tid utrotade?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
Såsom jag väl sett hafver, de som vedermödo plöjde, och olycko sådde, de skåro det ock upp;
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
Att de äro genom Guds anda förgångne, och af hans vredes anda förgjorde.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
Lejonens rytande, och lejinnones röst, och de unga lejons tänder äro sönderbrutna.
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
Lejonet är förgånget, att det icke mera röfvar; och de unga lejon äro förskingrade.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
Och till mig är kommet ett hemligit ord, och mitt öra hafver deraf fått något märkeligit.
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
Då jag begrundade nattenes syner, då sömnen faller på menniskorna;
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
Då kom fruktan och bäfvande mig uppå, och all min ben förskräcktes.
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
Och då anden gick framom mig, reste mig håret på minom kropp.
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
Då stod en för min ögon, och dess skapnad kände jag intet; han var stilla, och jag hörde ena röst:
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
Huru kan en menniska vara rättfärdigare än Gud; eller en man vara renare än han, som honom gjort hafver?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
Si, ibland sina tjenare finner han icke trohet, och i sinom Änglom finner han dårhet.
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
Huru mycket mer de som bo i lerhus; och de der grundade äro på jordene, skola förtäras af matk.
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
Det varar ifrå morgonen intill aftonen, så varda de upphuggne; och förr än de varda det varse, äro de platt borto;
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
Och deras käraste förgås; och dö ock oförvarandes.
