Jób 4
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
Y RESPONDIÓ Eliphaz el Temanita, y dijo:
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
Si probáremos á hablarte, serte ha molesto; mas ¿quién podrá detener las palabras?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
He aquí, tú enseñabas á muchos, y las manos flacas corroborabas;
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
Al que vacilaba, enderezaban tus palabras, y esforzabas las rodillas que decaían.
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
Mas ahora que [el mal] sobre ti ha venido, te es duro; y cuando ha llegado hasta ti, te turbas.
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
¿Es este tu temor, tu confianza, tu esperanza, y la perfección de tus caminos?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
Recapacita ahora, ¿quién que fuera inocente se perdiera? y ¿en dónde los rectos fueron cortados?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
Como yo he visto, los que aran iniquidad y siembran injuria, la siegan.
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
Perecen por el aliento de Dios, y por el espíritu de su furor son consumidos.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
El bramido del león, y la voz del león, y los dientes de los leoncillos son quebrantados.
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
El león viejo perece por falta de presa, y los hijos del león son esparcidos.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
El negocio también me era á mí oculto; mas mi oído ha percibido algo de ello.
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
En imaginaciones de visiones nocturnas, cuando el sueño cae sobre los hombres,
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
Sobrevínome un espanto y un temblor, que estremeció todos mis huesos:
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
Y un espíritu pasó por delante de mí, que hizo se erizara el pelo de mi carne.
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
Paróse un fantasma delante de mis ojos, cuyo rostro yo no conocí, y quedo, oí que decía:
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
¿Si será el hombre más justo que Dios? ¿si será el varón más limpio que el que lo hizo?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
He aquí que en sus siervos no confía, y notó necedad en sus ángeles;
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
¡Cuánto más en los que habitan en casas de lodo, cuyo fundamento está en el polvo, y que serán quebrantados de la polilla!
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
De la mañana á la tarde son quebrantados, y se pierden para siempre, sin haber quien lo considere.
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
¿Su hermosura, no se pierde con ellos mismos? Mueren, y sin sabiduría.
