Jób 4

1 És felele a témáni Elifáz, és monda:

Entonces Elifaz, el temanita, respondió,

2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?

“Si alguien se aventura a hablar contigo, ¿te apenarás? Pero, ¿quién puede abstenerse de hablar?

3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;

He aquí que has instruido a muchos, has fortalecido las manos débiles.

4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;

Tus palabras han sostenido al que estaba cayendo, has hecho firmes las rodillas débiles.

5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!

Pero ahora ha llegado a ti, y te desmayas. Te toca, y te sientes perturbado.

6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?

¿No es tu piedad tu confianza? ¿No es la integridad de tus caminos tu esperanza?

7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?

“¿Recuerdas, ahora, a quien pereció siendo inocente? ¿O dónde se cortó el montante?

8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.

Según lo que he visto, los que aran la iniquidad y sembrar problemas, cosechar lo mismo.

9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.

Por el soplo de Dios perecen. Por la explosión de su ira son consumidos.

10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.

El rugido del león, y la voz del león feroz, los dientes de los jóvenes leones, están rotos.

11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.

El viejo león perece por falta de presa. Los cachorros de la leona están dispersos por el mundo.

12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.

“Ahora bien, una cosa me fue traída en secreto. Mi oído recibió un susurro de ella.

13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.

En los pensamientos de las visiones de la noche, cuando el sueño profundo cae sobre los hombres,

14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.

me invadió el miedo y el temblor, que hizo temblar todos mis huesos.

15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.

Entonces un espíritu pasó ante mi rostro. El vello de mi carne se erizó.

16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:

Se quedó quieto, pero no pude discernir su aspecto. Una forma estaba ante mis ojos. Silencio, luego escuché una voz que decía,

17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?

“¿Será el hombre mortal más justo que Dios? ¿Puede un hombre ser más puro que su Creador?

18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:

He aquí que no se fía de sus siervos. Acusa a sus ángeles de error.

19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!

Cuánto más los que habitan en casas de barro, cuyos cimientos están en el polvo, ¡que son aplastados ante la polilla!

20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.

Entre la mañana y la noche son destruidos. Perecen para siempre sin tener en cuenta nada.

21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?

¿No está la cuerda de su tienda arrancada dentro de ellos? Mueren, y eso sin sabiduría”.