Jób 4
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
Entonces Elifaz, el temanita, le respondió a Job
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
“¿Podría decir una palabra? No quiero molestarte, pero ¿quién podría callar y no responder?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
Ciertamente has alentado a mucha gente y has apoyado a los que son débiles.
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
Tus consejos han ayudado a los que tropiezan para no caer, y has fortalecido a los que tienen las rodillas débiles.
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
Pero ahora eres tú el que sufre y estás molesto.
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
¿No fue tu reverencia a Dios lo que te dio confianza y tu integridad lo que te dio esperanza?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
Piénsalo: ¿desde cuándo mueren los inocentes? ¿Desde cuándo se destruye a la gente buena?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
¡Por lo que he visto, los mismos que plantan el mal y siembran problemas son quienes cosechan tales frutos!
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
Un soplo de Dios los destruye; una ráfaga de su cólera los aniquila.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
Los leones pueden rugir y gruñir, pero sus dientes se rompen.
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
Hasta un león muere por falta de alimento, y las crías de la leona se dispersan.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
“Una palabra se acercó sigilosamente a mí; un susurro llegó a mi oído.
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
Pensamientos inquietantes vinieron a mí en pesadillas, como cuando caes en un sueño profundo.
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
Me aterroricé y temblé; todos mis huesos se estremecieron.
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
Entonces un soplo me rozó la cara y me puso la piel de gallina.
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
Algo se detuvo, pero no pude ver su rostro. Mis ojos sólo podían distinguir una forma. Estaba totalmente silencioso, y entonces oí una voz:
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
‘¿Puede alguien ser justo ante Dios? ¿Puede alguien ser puro ante su Creador?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
Si ni siquiera se fía de sus siervos y dice que sus ángeles se equivocan,
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
¿cuánto más los que viven en estas casas de barro, cuyos cimientos se basan en el polvo, que se deshacen como la ropa por causa de la polilla?
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
Vivos por la mañana, muertos al anochecer. Mueren sin que nadie lo note.
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
Son como las cuerdas de una tienda de campaña, que se levantan y se derrumban con la muerte. Mueren sin sabiduría’”.
