Jób 4
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
Potem je Elifáz Temánec odgovoril in rekel:
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
» Če se poskušamo posvetovati s teboj, ali boš užaloščen? Toda kdo se lahko vzdrži pred govorjenjem?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
Glej, mnoge si poučeval in okrepil si šibke roke.
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
Tvoje besede so podpirale tistega, ki je padal in krepil si slabotna kolena.
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
Toda sedaj je to prišlo nadte in ti slabiš; dotika se te in si zaskrbljen.
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
Mar ni to tvoj strah, tvoje zaupanje, tvoje upanje in poštenost tvojih poti?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
Spomni se, prosim te, kdo se je kdajkoli pogubil, pa je bil nedolžen? Ali kje so bili pravični odsekani?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
Celo kakor sem jaz videl, tisti, ki orjejo krivičnost in sejejo zlobnost, isto [tudi] požanjejo.
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
Z Božjim udarcem umrejo in z dihom njegovih nosnic so použiti.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
Rjovenje leva, glas krutega leva in zobje mladih levov so zlomljeni.
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
Star lev gine zaradi pomanjkanja plena, mladiči arogantnega leva pa so razkropljeni naokoli.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
Torej stvar je bila na skrivnem privedena k meni in moje uho je nekaj tega sprejelo.
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
V mislih od nočnih videnj, ko na človeka pade globoko spanje,
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
je strah prišel nadme in trepetanje, kar je vsem mojim kostem povzročilo, da so se tresle.
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
Potem je duh zdrsnil mimo mojega obraza, dlake mojega mesa so se naježile.
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
Ta je mirno stal, toda nisem mogel razločiti njegove oblike. Podoba je bila pred mojimi očmi, tam je bila tišina in zaslišal sem glas, rekoč:
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
›Ali bo smrten človek pravičnejši kakor Bog? Ali bo človek čistejši kakor njegov stvarnik?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
Glej, nobenega zaupanja ne polaga v svoje služabnike in njegovi angeli so zadolženi z neumnostjo.
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
Kako veliko manj v tiste, ki prebivajo v ilnatih hišah, katerih temelj je prah, ki so zdrobljene pred moljem?
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
Uničeni so od jutra do večera, pogubljajo se na veke, ne da bi se kdorkoli oziral na to.
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
Mar ni njihova odličnost, ki je v njih, odšla proč? Umirajo, celo brez modrosti.‹«
