Jób 4
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
Tada odgovori Elifas Temanac i reèe:
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
Ako ti progovorimo, da ti neæe biti dosadno? ali ko bi se mogao uzdržati da ne govori?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
Gle, uèio si mnoge, i ruke iznemogle krijepio si;
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
Rijeèi su tvoje podizale onoga koji padaše, i utvrðivao si koljena koja klecahu.
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
A sada kad doðe na tebe, klonuo si; kad se tebe dotaèe, smeo si se.
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
Nije li pobožnost tvoja bila uzdanje tvoje? i dobrota putova tvojih nadanje tvoje?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
Opomeni se, ko je prav poginuo, i gdje su pravedni istrijebljeni?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
Kako sam ja vidio, koji oru muku i siju nevolju, to i žanju.
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
Od dihanja Božijega ginu, i od daha nozdara njegovijeh nestaje ih.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
Rika lavu, i glas ljutom lavu i zubi laviæima satiru se.
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
Lav gine nemajuæi lova, i laviæi rasipaju se.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
Još doðe tajno do mene rijeè, i uho moje doèu je malo.
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
U mislima o noænijem utvarama, kad tvrd san pada na ljude,
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
Strah poduze me i drhat, od kojega ustreptaše sve kosti moje,
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
I duh proðe ispred mene, i dlake na tijelu mojem nakostriješiše se.
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
Stade, ali mu ne poznah lica; prilika bijaše pred oèima mojima, i muèeæi èuh glas:
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
Eda li je èovjek pravedniji od Boga? eda li je èovjek èistiji od tvorca svojega?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
Gle, slugama svojim ne vjeruje, i u anðela svojih nalazi nedostataka;
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
Akamoli u onijeh koji stoje u kuæama zemljanijem, kojima je temelj na prahu i satiru se brže nego moljac.
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
Od jutra do veèera satru se, i nestane ih navijek da niko i ne opazi.
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
Slava njihova ne prolazi li s njima? Umiru, ali ne u mudrosti.
