Jób 4
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
Então Elifaz o temanita respondeu, dizendo:
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
Se tentarmos falar contigo, ficarás incomodado? Mas quem poderia deter as palavras?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
Eis que tu ensinavas a muitos, e fortalecias as mãos fracas;
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
Tuas palavras levantavam aos que tropeçavam, e fortificavas os joelhos que desfaleciam.
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
Mas agora [isso] que aconteceu contigo, tu te cansas; e quando [isso] te tocou, te perturbas.
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
Por acaso não era o teu temor [a Deus] a tua confiança, e a integridade dos teus caminhos tua esperança?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
Lembra-te agora, qual foi o inocente que pereceu? E onde os corretos foram destruídos?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
Como eu tenho visto, os que lavram injustiça e semeiam opressão colhem o mesmo.
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
Com o sopro de Deus eles perecem, e pelo vento de sua ira são consumidos.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
O rugido do leão, a voz do leão feroz, e os dentes dos leões jovens são quebrantados.
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
O leão velho perece por falta de presa, e os filhotes da leoa se dispersam.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
Uma palavra me foi dita em segredo, e meu ouvidos escutaram um sussurro dela.
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
Em imaginações de visões noturnas, quando o sono profundo cai sobre os homens,
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
Espanto e tremor vieram sobre mim, que espantou todos os meus ossos.
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
Então um vento passou por diante de mim, que fez arrepiar os pelos de minha carne.
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
Ele parou, mas não reconheci sua feição; uma figura estava diante de meus olhos, e ouvi uma voz quieta, [que dizia]:
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
Seria o ser humano mais justo que Deus? Seria o homem mais puro que seu Criador?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
Visto que ele não confia em seus servos, e considera seus anjos como loucos,
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
Quanto mais naqueles que habitam em casas de lodo, cujo fundamento está no pó, e são esmagáveis como a traça!
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
Desde a manhã até a tarde são despedaçados, e perecem sempre, sem que ninguém perceba.
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
Por acaso sua excelência não se perde com eles mesmos? Eles morrem sem sabedoria.
