Jób 4
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
Da tok Elifas fra Teman til orde og sa:
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
Om en prøvde å tale et ord til dig, vilde du da ta det ille op? Men hvem kan vel holde sine ord tilbake?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
Du har selv vist mange til rette, og maktløse hender styrket du;
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
dine ord reiste den snublende op, og synkende knær gjorde du sterke.
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
Men nu, når det gjelder dig selv, blir du utålmodig, når det rammer dig, blir du forferdet.
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
Er ikke din gudsfrykt din tillit, din ulastelige ferd ditt håp?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
Tenk efter: Hvem omkom uskyldig, og hvor gikk rettskafne til grunne?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
Efter det jeg har sett, har de som pløide urett og sådde nød, også høstet det.
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
De omkom for Guds ånde, og for hans vredes pust blev de til intet.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
Løvens brøl og dens fryktelige røst hørtes ikke lenger, og ungløvenes tenner blev knust.
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
Løven omkom av mangel på rov, og løvinnens unger blev adspredt.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
Og til mig stjal sig et ord; det lød for mitt øre som en hvisken,
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
under skiftende tanker ved nattlige syner, når dyp søvn faller på menneskene.
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
Frykt og beven kom over mig, så alle mine ben tok til å skjelve.
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
Og en ånd fór forbi mitt åsyn; hårene på mitt legeme reiste sig.
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
Den blev stående, men jeg skjelnet ikke klart hvorledes den så ut - det var en skikkelse som stod der for mine øine; jeg hørte en stille susen og en røst:
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
Er et menneske rettferdig for Gud, eller en mann ren for sin skaper?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
Se, på sine tjenere stoler han ikke, og hos sine engler finner han feil,
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
hvor meget mere da hos dem som bor i hus av ler, og som har sin grunnvoll i støvet - de som knuses lettere enn møll.
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
Fra morgen til aften - så er de sønderslått; uten at nogen akter på det, går de til grunne for alltid.
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
Blir ikke teltsnoren dradd ut hos dem? De dør, men ikke i visdom.
