Jób 4
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
Tad Elifas no Temanas atbildēja un sacīja:
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
Vai ļaunā ņemsi, kad tev kādu vārdu teiksim? Bet, - kas varētu klusu ciest?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
Redzi, dažu labu tu esi pamācījis un nogurušas rokas stiprinājis.
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
Tavi vārdi kritušu ir uzcēluši, un drebošus ceļus tu esi spēcinājis.
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
Bet kad tas nu nāk uz tevi, tad tu nogursti, un kad tas tevi aizņem, tad tu iztrūcinājies.
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
Vai uz tavu Dieva bijāšanu nebija tava cerība, vai tu nepaļāvies uz saviem nenoziedzīgiem ceļiem?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
Piemini jel, kurš nenoziedzīgs būdams ir bojā gājis, un kur taisni ir izdeldēti?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
Tā es gan esmu redzējis: kas netaisnību ar un varas darbu sēj, tie to pašu pļauj.
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
Caur Dieva dvašu tie iet bojā, un no viņa bardzības gara tie iznīkst.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
Lauvas rūkšana un liela lauvas balss un jaunu lauvu zobi ir izlauzti.
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
Vecais lauva iet bojā, jo laupījuma nav, un vecās lauvas bērni izklīst.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
Un slepeni pie manis nācis vārds, un mana auss kādu skaņu no tā ir saņēmusi,
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
Nakts parādīšanu domās, kad ciets miegs cilvēkiem uziet.
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
Tad bailes man uznāca un šaušalas un iztrūcināja visus manus kaulus.
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
Un viens gars man gāja garām, ka visi manas miesas mati cēlās stāvu.
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
Viņš stāvēja, bet es nepazinu viņa ģīmi, tēls bija priekš manām acīm un es dzirdēju palēnu balsi:
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
Vai cilvēks taisns Dieva priekšā, vai vīrs šķīsts priekš sava Radītāja?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
Redzi, Saviem kalpiem Viņš neuztic, un Saviem eņģeļiem Viņš pierāda vainu, -
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
Cik vairāk tiem, kas mālu namos dzīvo, kas ceļas no pīšļiem, kas nīcīgi kā kodi.
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
Starp rīta un vakara laiku tie top sašķelti, ka neviens to nenomana, viņi iet pavisam bojā.
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
Vai viņu gods viņiem netop atņemts? Tie nomirst, bet ne gudrībā.
