Jób 4
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
respondens autem Eliphaz Themanites dixit
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
si coeperimus loqui tibi forsitan moleste accipias sed conceptum sermonem tenere quis possit
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
ecce docuisti multos et manus lassas roborasti
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
vacillantes confirmaverunt sermones tui et genua trementia confortasti
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
nunc autem venit super te plaga et defecisti tetigit te et conturbatus es
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
timor tuus fortitudo tua patientia tua et perfectio viarum tuarum
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
recordare obsecro te quis umquam innocens perierit aut quando recti deleti sint
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
quin potius vidi eos qui operantur iniquitatem et seminant dolores et metunt eos
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
flante Deo perisse et spiritu irae eius esse consumptos
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
rugitus leonis et vox leaenae et dentes catulorum leonum contriti sunt
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
tigris periit eo quod non haberet praedam et catuli leonis dissipati sunt
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
porro ad me dictum est verbum absconditum et quasi furtive suscepit auris mea venas susurri eius
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
in horrore visionis nocturnae quando solet sopor occupare homines
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
pavor tenuit me et tremor et omnia ossa mea perterrita sunt
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
et cum spiritus me praesente transiret inhorruerunt pili carnis meae
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
stetit quidam cuius non agnoscebam vultum imago coram oculis meis et vocem quasi aurae lenis audivi
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
numquid homo Dei conparatione iustificabitur aut factore suo purior erit vir
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
ecce qui serviunt ei non sunt stabiles et in angelis suis repperit pravitatem
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
quanto magis hii qui habitant domos luteas qui terrenum habent fundamentum consumentur velut a tinea
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
de mane usque ad vesperum succidentur et quia nullus intellegit in aeternum peribunt
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
qui autem reliqui fuerint auferentur ex eis morientur et non in sapientia
