Jób 4
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
Respondens autem Eliphaz Themanites, dixit:
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
Si cœperimus loqui tibi, forsitan moleste accipies, sed conceptum sermonem tenere quis poterit?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
Ecce docuisti multos, et manus lassas roborasti:
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
Vacillantes confirmaverunt sermones tui, et genua trementia confortasti:
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
Nunc autem venit super te plaga, et defecisti: tetigit te, et conturbatus es.
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
Ubi est timor tuus, fortitudo tua, patientia tua, et perfectio viarum tuarum?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
Recordare obsecro te, quis umquam innocens periit? aut quando recti deleti sunt?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
Quin potius vidi eos, qui operantur iniquitatem, et seminant dolores, et metunt eos,
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
Flante Deo perisse, et spiritu iræ eius esse consumptos:
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
Rugitus leonis, et vox leænæ, et dentes catulorum leonum contriti sunt.
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
Tigris periit, eo quod non haberet prædam, et catuli leonis dissipati sunt.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
Porro ad me dictum est verbum absconditum, et quasi furtive suscepit auris mea venas susurri eius.
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
In horrore visionis nocturnæ, quando solet sopor occupare homines,
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
Pavor tenuit me, et tremor, et omnia ossa mea perterrita sunt:
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
Et cum spiritus me præsente transiret, inhorruerunt pili carnis meæ.
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
Stetit quidam, cuius non agnoscebam vultum, imago coram oculis meis, et vocem quasi auræ lenis audivi.
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
Numquid homo, Dei comparatione iustificabitur, aut Factore suo purior erit vir?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
Ecce qui serviunt ei, non sunt stabiles, et in angelis suis reperit pravitatem:
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
Quanto magis hi qui habitant domos luteas, qui terrenum habent fundamentum, consumentur velut a tinea?
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
De mane usque ad vesperam succidentur: et quia nullus intelligit, in æternum peribunt.
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
Qui autem reliqui fuerint, auferentur ex eis: morientur, et non in sapientia.
