< Jób 4 >

1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
ED Elifaz Temanita rispose, e disse:
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
Se noi imprendiamo a parlarti, ti sarà egli molesto? Ma pur chi potrebbe rattener le parole?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
Ecco, tu correggevi molti, E rinforzavi le mani rimesse.
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
I tuoi ragionamenti ridirizzavano quelli che vacillavano, E tu raffermavi le ginocchia che piegavano.
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
Ma ora che [il male] ti è avvenuto, tu te ne affanni; [Ora ch'è] giunto fino a te, tu ne sei smarrito.
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
La tua pietà non [è] ella [stata] la tua speranza, [E] l'integrità delle tue vie la tua aspettazione?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
Deh! rammemorati, quale innocente perì mai, Ed ove furono gli [uomini] diritti [mai] distrutti?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
Siccome io ho veduto che quelli che arano l'iniquità, E seminano la perversità, la mietono.
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
Essi periscono per l'alito di Dio, E son consumati dal soffiar delle sue nari.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
Il ruggito del leone, e il grido del fier leone [son ribattuti]; E i denti de' leoncelli sono stritolati.
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
Il vecchio leone perisce per mancamento di preda, E i figli della leonessa son dissipati.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
Or mi è stata di nascosto significata una parola, E l'orecchio mio ne ha ritenuto un poco.
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
Fra le immaginazioni delle visioni notturne, Quando il più profondo sonno cade sopra gli uomini,
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
Mi è venuto uno spavento ed un tremito, Che ha spaventate tutte quante le mie ossa.
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
Ed uno spirito è passato davanti a me, Che mi ha fatto arricciare i peli della mia carne;
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
Egli si è fermato, ed io non ho riconosciuto il suo aspetto; Una sembianza è stata davanti agli occhi miei, Ed io ho udita una voce sommessa [che diceva: ]
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
L'uomo sarebbe egli giustificato da Dio? L'uomo sarebbe egli giudicato puro dal suo fattore?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
Ecco, egli non si fida ne' suoi servitori, E scorge della temerità ne' suoi Angeli.
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
Quanto più in coloro che abitano in case di fango, Il cui fondamento [è] nella polvere, E che son ridotti in polvere, esposti a' vermi?
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
Dalla mattina alla sera sono stritolati, E periscono in perpetuo, senza che alcuno vi ponga mente.
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
L'eccellenza ch'era in loro non si diparte ella? Muoiono, ma non con sapienza.

< Jób 4 >