Jób 4
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
