Jób 4
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
Sai Elifaz mutumin Teman ya amsa,
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
“In wani ya yi maka magana, za ka ji haushi? Amma wa zai iya yin shiru?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
Ka tuna yadda ka yi wa mutane da yawa magana, yadda ka ƙarfafa hannuwa marasa ƙarfi.
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
Maganarka ta ƙarfafa waɗanda suka yi tuntuɓe; ka ƙarfafa gwiwoyin da suka rasa ƙarfinsu.
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
Amma yanzu wahala ta zo maka, sai ka karaya; wahala ta sa ka rikice.
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
Ashe bai kamata ka dogara ga Allahnka ba, amincinka kuma yă zama begenka?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
“Ka duba ka gani yanzu. Wane marar laifi ne ya taɓa hallaka? Ko an taɓa hallaka masu adalci?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
Na kula cewa waɗanda suke huɗa gonar mugunta, da waɗanda suke shuka mugunta, su ne suke girbe mugunta.
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
A sa’a ɗaya Allah yake hallaka su, cikin fushinsa yakan hallaka su.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
Zakoki suna ruri suna gurnani; duk da haka an karya haƙoran manyan zakoki.
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
Zakoki suna mutuwa domin ba dabbar da za su kashe su ci,’ya’yan zakanya kuma sun watse.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
“Asirce aka gaya mini maganan nan, da ƙyar kunnuwana suka iya ji.
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
Cikin mafarki da tsakar dare, lokacin kowa yana zurfin barci, na sami saƙon nan.
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
Tsoro da fargaba suka kama ni har duk ƙasusuwan jikina suka yi ta rawa.
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
Wani iska ya taɓa mini fuska, sai tsigar jikina ta tashi.
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
Ya tsaya cik, amma ban iya sani ko mene ne ba. Wani abu ya tsaya a gabana, na kuma ji murya.
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
‘Ko zai yiwu mutum yă fi Allah adalci, ko kuma mutum yă fi wanda ya halicce shi tsarki?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
In Allah bai yarda da bayinsa ba, in ya sami mala’ikunsa da laifi,
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
to, su wane ne mutane masu zama a gidan da aka yi da laka, waɗanda da ƙura aka yi harsashensu, waɗanda za a iya murƙushe su kamar asu!
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
Tsakanin safe da yamma mai yiwuwa ne ragargaza su; farat ɗaya, su mutu har abada.
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
Ba a tuge igiyar tentinsu, don su mutu ba tare da hikima ba?’
