Jób 4
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
Da antwortete Eliphas von Theman und sprach:
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
Du hast's vielleicht nicht gerne, so man versucht, mit dir zu reden; aber wer kann sich's enthalten?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
Siehe, du hast viele unterweiset und lasse Hände gestärkt;
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
deine Rede hat die Gefallenen aufgerichtet, und die bebenden Kniee hast du bekräftiget.
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
Nun es aber an dich kommt, wirst du weich; und nun es dich trifft, erschrickst du.
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
Ist das deine (Gottes-)Furcht, dein Trost, deine Hoffnung und deine Frömmigkeit?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
Lieber, gedenke, wo ist ein Unschuldiger umkommen, oder wo sind die Gerechten je vertilget?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
Wie ich wohl gesehen habe, die da Mühe pflügten und Unglück säeten und ernten sie auch ein,
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
daß sie durch den Odem Gottes sind umkommen und vom Geist seines Zorns vertilget.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
Das Brüllen der Löwen und die Stimme der großen Löwen und die Zähne der jungen Löwen sind zerbrochen.
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
Der Löwe ist umkommen, daß er nicht mehr raubet, und die Jungen der Löwin sind zerstreuet.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
Und zu mir ist kommen ein heimlich Wort, und mein Ohr hat ein Wörtlein aus demselben empfangen.
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
Da ich Gesichte betrachtete in der Nacht, wenn der Schlaf auf die Leute fällt,
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
da kam mich Furcht und Zittern an, und alle meine Gebeine erschraken.
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
Und da der Geist vor mir überging, stunden mir die Haare zu Berge an meinem Leibe.
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
Da stund ein Bild vor meinen Augen, und ich kannte seine Gestalt nicht; es war stille, und ich hörete eine Stimme:
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
Wie mag ein Mensch gerechter sein denn Gott, oder ein Mann reiner sein, denn der ihn gemacht hat?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
Siehe, unter seinen Knechten ist keiner ohne Tadel, und in seinen Boten findet er Torheit.
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
Wie viel mehr, die in den leimenen Häusern wohnen und welche auf Erden gegründet sind, werden von den Würmern gefressen werden.
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
Es währet von Morgen bis an den Abend, so werden sie ausgehauen; und ehe sie es gewahr werden, sind sie gar dahin;
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
und ihre Übrigen vergehen und sterben auch unversehens.
