Jób 4
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
Da gab ihm Eliphaz aus Teman also Antwort:
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
"Hat man vor dich zur Prüfung je ein Ding gebracht, worüber du den Mut verloren hättest? Wer konnte je den Worten Einhalt tun?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
Fürwahr, so viele hast du selbst belehrt, so manchen schwachen Arm gestählt.
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
Den Strauchelnden hielt aufrecht deine Rede; die müden Kniee stärktest du.
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
Jetzt kommt's an dich, da wirst du mutlos; wo dich's erfaßt, verzweifelst du.
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
War deine Gottesfurcht nicht dein Vertrauen, und dein unsträflich Leben deine Hoffnung?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
Bedenke nur: Wer kommt je schuldlos um? Wo gehen Redliche zugrunde?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
Die Unrecht pflügen, Böses säen, die ernten's auch. So weiß ich es.
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
Durch Gottes Odem gehen sie zugrunde; durch seinen Zornhauch sterben sie.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
Der Löwen Stimmen selber, das Gebrüll der Leuen, der jungen Löwen Zähne werden ausgetilgt.
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
Der Löwe geht zugrunde aus Beutemangel; der Löwin Junge müssen sich zerstreuen.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
Zu mir drang ein verstohlen Wort; mein Ohr vernahm davon nur ein Geflüster.
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
Im Wundertraum, bei Nachtgesichten, wenn Tiefschlaf auf die Menschen fällt,
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
da fuhr in mich ein Schrecken und ein Zittern, und Angst ließ mein Gebein erbeben.
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
Und über meinen Rücken lief es kalt; ein Schauder schüttelt' meinen Leib.
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
Das Unbekannte stand vor mir; vor meinem Auge schwebte her ein Schatten. - Ein Säuseln hörte ich und eine Stimme:
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
'Ist gegen Gott ein Mensch gerecht; vor seinem Schöpfer einer rein?'
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
Er traut dies seinen Dienern selbst nicht zu, und seinen Engeln flößt er Schrecken ein.
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
Nun vollends gar der Lehmhausmensch, der Sterbliche, aus Staub gebaut, noch leichter als die Motten zu zerdrücken!
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
Vom Morgen bis zum Abend werden sie vernichtet; unwiderruflich gehen sie zugrunde.
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
Ja, wird denn nicht ihr Vorzug ihnen weggenommen? Durch Unvernunft nur sterben sie."
