Jób 4
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
Et Eliphaz de Théman répondit et dit:
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
Tenter de te parler, sera-ce t'être importun? Mais qui pourrait s'empêcher de parler?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
Voici, tu redressas beaucoup d'hommes, et fortifias des mains débiles,
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
ta parole releva ceux qui bronchaient, et tu raffermis les genoux qui pliaient.
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
Maintenant que ton tour vient, tu faiblis! maintenant que tu es atteint, tu es éperdu!
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
En ta crainte de Dieu ne te confies-tu pas, et ton espoir n'est-il pas l'innocence de ta vie?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
Eh! penses-y! quel innocent a péri, et où les justes ont-ils été détruits?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
Ainsi que je l'ai vu, ceux qui cultivent le mal, et sèment la malice, l'ont pour récolte;
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
au souffle de Dieu ils périssent, et le vent de son courroux les consume;
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
le cri du lion, et la voix du rugissant, et les dents des lionceaux leur sont ôtés,
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
le vieux lion périt faute de proie, et les petits de la lionne sont dispersés.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
Mais une parole me fut dite à la dérobée, et mon oreille en a saisi le murmure.
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
Les visions de la nuit agitaient mes pensées, à l'heure où le sommeil accable les humains:
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
une terreur me saisit avec un tremblement, et le frisson parcourut tous mes os;
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
et un esprit passa devant mon visage, et sur mon corps mes cheveux se dressèrent;
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
une figure dont l'air m'est inconnu, s'arrêta en face de mes yeux; il y eut un frémissement, et j'entendis une voix:
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
« L'homme est-il juste devant Dieu, et le mortel, pur devant son créateur?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
Voici, de ses serviteurs Il se défie, et dans ses anges mêmes Il trouve du péché;
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
que sera-ce donc des habitants de maisons d'argile, dont les fondements posent sur la poudre? Ils sont détruits comme par la teigne,
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
d'un matin à un soir ils sont mis en pièces; sans qu'on y prenne garde, ils périssent pour toujours;
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
leur magnificence ne leur est-elle pas ôtée? Ils meurent, et n'ont pas la sagesse. »
