Jób 4
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
Éliphaz de Théman prit la parole et dit:
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
Si nous osons ouvrir la bouche, en seras-tu peiné? Mais qui pourrait garder le silence?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
Voici, tu as souvent enseigné les autres, Tu as fortifié les mains languissantes,
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
Tes paroles ont relevé ceux qui chancelaient, Tu as affermi les genoux qui pliaient.
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
Et maintenant qu’il s’agit de toi, tu faiblis! Maintenant que tu es atteint, tu te troubles!
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
Ta crainte de Dieu n’est-elle pas ton soutien? Ton espérance, n’est-ce pas ton intégrité?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
Cherche dans ton souvenir: quel est l’innocent qui a péri? Quels sont les justes qui ont été exterminés?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
Pour moi, je l’ai vu, ceux qui labourent l’iniquité Et qui sèment l’injustice en moissonnent les fruits;
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
Ils périssent par le souffle de Dieu, Ils sont consumés par le vent de sa colère,
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
Le rugissement des lions prend fin, Les dents des lionceaux sont brisées;
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
Le lion périt faute de proie, Et les petits de la lionne se dispersent.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
Une parole est arrivée furtivement jusqu’à moi, Et mon oreille en a recueilli les sons légers.
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
Au moment où les visions de la nuit agitent la pensée, Quand les hommes sont livrés à un profond sommeil,
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
Je fus saisi de frayeur et d’épouvante, Et tous mes os tremblèrent.
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
Un esprit passa près de moi… Tous mes cheveux se hérissèrent…
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
Une figure d’un aspect inconnu était devant mes yeux, Et j’entendis une voix qui murmurait doucement:
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
L’homme serait-il juste devant Dieu? Serait-il pur devant celui qui l’a fait?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
Si Dieu n’a pas confiance en ses serviteurs, S’il trouve de la folie chez ses anges,
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
Combien plus chez ceux qui habitent des maisons d’argile, Qui tirent leur origine de la poussière, Et qui peuvent être écrasés comme un vermisseau!
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
Du matin au soir ils sont brisés, Ils périssent pour toujours, et nul n’y prend garde;
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
Le fil de leur vie est coupé, Ils meurent, et ils n’ont pas acquis la sagesse.
