Jób 4
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
Eliphaz de Têmân prit la parole et dit:
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
Si l’on essaie de te répliquer, tu en seras peut-être contrarié; mais qui peut contenir ses paroles?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
Certes, tu as fait la leçon à bien des gens; des bras qui tombaient de lassitude, tu les fortifiais.
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
Tes paroles relevaient celui qui trébuchait, les genoux qui chancelaient, tu les raffermissais.
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
Et maintenant que le malheur te visite, tu te décourages; il met la main sur toi, et tu es consterné!
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
Ta piété n’est-elle pas pour te donner confiance? L’Intégrité de ta conduite n’est-elle pas ton espoir?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
Songes-y donc: est-il un innocent qui ait succombé? Où est-il arrivé que des justes aient péri?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
Pour moi, j’ai observé ce fait: ceux qui cultivent l’iniquité et sèment le mal les récoltent.
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
Un souffle de Dieu les fait périr, le vent de sa colère les anéantit.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
Que le lion rugisse, que le fauve pousse des hurlements: les dents du lionceau sont brisées.
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
La bête féroce périt, faute de proie, et les petits de la lionne sont dispersés.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
Quant à moi, il m’est venu une révélation furtive: mon oreille en saisit un léger murmure.
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
Ce fut dans le flot de pensées qu’apportent les visions nocturnes, alors qu’un lourd sommeil pèse sur les hommes.
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
Je me sentis envahi par la terreur et le frisson; tous mes os en frémirent de peur.
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
Un souffle effleura ma face, et les poils se hérissèrent sur ma chair.
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
Une figure, dont les traits m’étaient inconnus, se tint là sous mes yeux, et j’entendis 'le faible son d’une voix:
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
"L’Homme me fut-il dit peut-il être juste devant Dieu? Le mortel peut-il être pur au gré de son Créateur?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
Mais il ne se fie même pas à ses serviteurs; jusque dans ses anges il constate des défaillances!
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
Que sera-ce des hommes, habitants de maisons d’argile, qui ont leurs fondements dans la poussière, et qu’on foule aux pieds comme un ver?
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
Du matin au soir, ils se trouvent écrasés; sans qu’on y fasse attention, ils périssent à jamais.
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
Ah! Le fil qui les soutenait est rompu: ils meurent, sans avoir acquis la sagesse!
