Jób 4
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
Et Éliphaz, le Thémanite, répondit et dit:
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
Si nous essayons de t’adresser une parole, en seras-tu irrité? Mais qui pourrait se retenir de parler?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
Voici, tu en as enseigné beaucoup, et tu as fortifié les mains languissantes;
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
Tes paroles ont tenu droit celui qui chancelait, et tu as affermi les genoux qui ployaient;
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
Mais maintenant [le malheur] est venu sur toi, et tu es irrité; il t’atteint, et tu es troublé.
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
Ta crainte [de Dieu] n’est-elle pas ta confiance, et l’intégrité de tes voies, ton espérance?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
Souviens-toi, je te prie, qui a péri étant innocent? et où les hommes droits ont-ils été détruits?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
Selon ce que j’ai vu, ceux qui labourent l’iniquité et qui sèment la misère, la moissonnent.
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
Ils périssent par le souffle de Dieu, et sont consumés par le souffle de ses narines.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
Le rugissement du lion et la voix du [lion] rugissant [sont étouffés], et les dents des jeunes lions sont brisées;
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
Le lion fort périt faute de proie, et les petits de la lionne sont dispersés.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
Une parole vint à moi secrètement, et mon oreille en saisit la susurration,
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
Au milieu des pensées que font naître les visions de la nuit, quand un sommeil profond tombe sur les hommes;
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
La frayeur vint sur moi, et le frisson, et elle fit trembler la multitude de mes os;
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
Et un esprit passa devant moi: les cheveux de ma chair se dressèrent.
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
Il se tint là; je ne reconnus pas son apparence: une forme était devant mes yeux. J’entendis un léger murmure et une voix:
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
Un mortel sera-t-il plus juste que Dieu, l’homme sera-t-il plus pur que celui qui l’a fait?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
Voici, il ne se fie pas à ses serviteurs, et ses anges il les charge de folie;
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
Combien plus à ceux qui habitent dans des maisons d’argile dont le fondement est dans la poussière, qui sont écrasés comme la teigne!
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
Du matin au soir, ils sont frappés; ils périssent pour toujours sans qu’on y fasse attention.
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
Leurs cordes ne leur sont-elles pas arrachées? Ils meurent, et sans sagesse.
