Jób 4
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
Alors Eliphaz de Théman prit la parole et dit:
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
Si nous risquons un mot, peut-être en seras-tu affligé; mais qui pourrait retenir ses paroles?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
Voilà que tu en as instruit plusieurs, que tu as fortifié les mains débiles,
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
que tes paroles ont relevé ceux qui chancelaient, que tu as raffermi les genoux vacillants!...
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
Et maintenant que le malheur vient à toi, tu faiblis; maintenant qu'il t'atteint, tu perds courage!...
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
Ta crainte de Dieu n'était-elle pas ton espoir? Ta confiance n'était-elle pas dans la pureté de ta vie?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
Cherche dans ton souvenir: quel est l'innocent qui a péri? En quel lieu du monde les justes ont-ils été exterminés?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
Pour moi, je l'ai vu, ceux qui labourent l'iniquité et qui sèment l'injustice, en moissonnent les fruits.
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
Au souffle de Dieu ils périssent, ils sont consumés par le vent de sa colère.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
Le rugissement du lion et sa voix tonnante sont étouffés, et les dents du jeune lion sont brisées;
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
le lion périt faute de proie, et les petits de la lionne se dispersent.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
Une parole est arrivée furtivement jusqu'à moi, et mon oreille en a saisi le léger murmure.
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
Dans le vague des visions de la nuit, à l'heure où un sommeil profond pèse sur les mortels,
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
une frayeur et un tremblement me saisirent, et agitèrent tous mes os.
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
Un esprit passait devant moi... Les poils de ma chair se hérissèrent.
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
Il se dressa, — je ne reconnus pas son visage, — comme un spectre sous mes yeux. Un grand silence, puis j'entendis une voix:
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
L'homme sera-t-il juste vis-à-vis de Dieu? Un mortel sera-t-il pur en face de son Créateur?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
Voici qu'il ne se fie pas à ses serviteurs, et qu'il découvre des fautes dans ses anges:
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
combien plus en ceux qui habitent des maisons de boue, qui ont leurs fondements dans la poussière, qui seront réduits en poudre, comme par la teigne!
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
Du matin au soir ils sont exterminés, et sans que nul y prenne garde, ils périssent pour jamais.
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
La corde de leur tente est coupée, ils meurent avant d'avoir connu la sagesse.
