< Jób 4 >
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
Alors Éliphaz, le Thémanite, prit la parole,
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
« Si quelqu'un s'aventure à parler avec toi, seras-tu affligé? Mais qui peut se retenir de parler?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
Voici, vous avez instruit beaucoup de gens, vous avez renforcé les mains faibles.
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
Tes paroles ont soutenu celui qui tombait, tu as raffermi les genoux faibles.
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
Mais maintenant, cela t'est arrivé, et tu t'es évanoui. Il vous touche, et vous êtes troublé.
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
Votre piété n'est-elle pas votre confiance? L'intégrité de vos voies n'est-elle pas votre espoir?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
« Souviens-toi maintenant de celui qui a péri, étant innocent? Ou bien où ont été coupés les montants?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
Selon ce que j'ai vu, ceux qui labourent l'iniquité qui sèment le trouble, récoltent la même chose.
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
Par le souffle de Dieu, ils périssent. Ils sont consumés par le souffle de sa colère.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
Le rugissement du lion, et la voix du lion féroce, les dents des jeunes lions, sont cassées.
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
Le vieux lion périt par manque de proie. Les petits de la lionne sont dispersés.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
« Or, une chose m'a été rapportée en secret. Mon oreille en a reçu un murmure.
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
Dans les pensées des visions de la nuit, quand le sommeil profond tombe sur les hommes,
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
La peur m'a saisi, et le tremblement, qui a fait trembler tous mes os.
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
Alors un esprit passa devant ma face. Les poils de ma chair se sont dressés.
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
Elle était immobile, mais je ne pouvais pas discerner son apparence. Une forme était devant mes yeux. Silence, puis j'ai entendu une voix, disant,
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
« Un homme mortel serait-il plus juste que Dieu? Un homme peut-il être plus pur que son créateur?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
Voici, il ne fait pas confiance à ses serviteurs. Il charge ses anges d'erreurs.
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
Combien plus ceux qui habitent des maisons d'argile, dont les fondations sont dans la poussière, qui sont écrasés par la mite!
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
Entre le matin et le soir, ils sont détruits. Ils périssent à jamais sans que personne ne s'en aperçoive.
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
Leur corde de tente n'est-elle pas arrachée en eux? Ils meurent, et cela sans sagesse.