Jób 4
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
Silloin teemanilainen Elifas lausui ja sanoi:
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
"Ethän pane pahaksesi, jos sinulle puhutaan? Kuka voi vaitikaan olla?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
Katso, monta sinä olet ojentanut, ja hervonneita käsiä olet vahvistanut;
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
sanasi ovat nostaneet kompastunutta, ja rauenneita polvia olet voimistanut.
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
Mutta nyt, kun itseäsi kova kohtaa, sinä tuskastut, kun se sinuun sattuu, sinä kauhistut.
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
Eikö jumalanpelkosi ole sinun uskalluksesi ja nuhteeton vaelluksesi sinun toivosi?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
Ajattele, kuka viaton on koskaan hukkunut, ja missä ovat rehelliset joutuneet perikatoon?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
Minkä minä olen nähnyt, niin ne, jotka vääryyttä kyntävät ja turmiota kylvävät, ne sitä niittävätkin.
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
Jumalan henkäyksestä he hukkuvat, hänen vihansa hengestä he häviävät.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
Leijonan ärjyntä, jalopeuran ääni vaiennetaan, ja nuorten leijonain hampaat murskataan;
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
jalopeura menehtyy saaliin puutteesta, ja naarasleijonan pennut hajaantuvat.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
Ja minulle tuli salaa sana, korvani kuuli kuiskauksen,
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
kun ajatukset liikkuivat öisissä näyissä, kun raskas uni oli vallannut ihmiset.
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
Pelko ja vavistus yllättivät minut, peljästyttivät kaikki minun luuni.
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
Tuulen henkäys hiveli kasvojani, ihoni karvat nousivat pystyyn.
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
Siinä seisoi-sen näköä en erottanut-haamu minun silmäini edessä; minä kuulin kuiskaavan äänen:
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
'Onko ihminen vanhurskas Jumalan edessä, onko mies Luojansa edessä puhdas?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
Katso, palvelijoihinsakaan hän ei luota, enkeleissäänkin hän havaitsee vikoja;
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
saati niissä, jotka savimajoissa asuvat, joiden perustus on maan tomussa! He rusentuvat kuin koiperhonen;
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
ennenkuin aamu ehtooksi muuttuu, heidät muserretaan. Kenenkään huomaamatta he hukkuvat ainiaaksi.
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
Eikö niin: heidän telttanuoransa irroitetaan, ja he kuolevat, viisaudesta osattomina.'"
