Jób 4
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
Forsothe Eliphat Themanytes answeride, and seide,
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
If we bigynnen to speke to thee, in hap thou schalt take it heuyli; but who may holde a word conseyued?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
Lo! thou hast tauyt ful many men, and thou hast strengthid hondis maad feynt.
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
Thi wordis confermyden men doutynge, and thou coumfortidist knees tremblynge.
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
But now a wounde is comun on thee, and thou hast failid; it touchide thee, and thou art disturblid.
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
Where is thi drede, thi strengthe, and thi pacience, and the perfeccioun of thi weies?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
Y biseche thee, haue thou mynde, what innocent man perischide euere, ethir whanne riytful men weren doon awei?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
Certis rathir Y siy hem, that worchen wickidnesse, and sowen sorewis,
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
and repen tho, to haue perischid bi God blowynge, and to be wastid bi the spirit of his ire.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
The roryng of a lioun, and the vois of a lionesse, and the teeth of `whelpis of liouns ben al to-brokun.
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
Tigris perischide, for sche hadde not prey; and the whelpis of a lioun ben distried.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
Certis an hid word was seid to me, and myn eere took as theueli the veynes of priuy noise therof.
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
In the hidousnesse of `nyytis siyt, whanne heuy sleep is wont to occupie men,
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
drede and tremblyng helde me; and alle my boonys weren aferd.
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
And whanne the spirit `yede in my presence, the heiris of `my fleisch hadden hidousnesse.
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
Oon stood, whos chere Y knewe not, an ymage bifor myn iyen; and Y herde a vois as of softe wynd.
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
Whether a man schal be maad iust in comparisoun of God? ethir whethir a man schal be clennere than his Makere?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
Lo! thei that seruen hym ben not stidefast; and he findith schrewidnesse in hise aungels.
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
Hou myche more thei that dwellen in housis of cley, that han an ertheli foundement, schulen be wastyd as of a mouyte.
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
Fro morewtid til to euentid thei schulen be kit doun; and for no man vndurstondith, thei schulen perische with outen ende.
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
Sotheli thei, that ben residue, schulen be takun awei; thei schulen die, and not in wisdom.
