Jób 4
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
Then Eliphaz the Temanite answered and said,
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
If anyone tries to speak with you, will you be impatient? But who can stop himself from speaking?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
See, you have instructed many; you have strengthened weak hands.
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
Your words have supported him who was falling; you have made feeble knees firm.
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
But now trouble has come to you, and you are weary; it touches you, and you are troubled.
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
Is not your fear your confidence, and the integrity of your ways your hope?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
Think about this, please: Who has ever perished when innocent? Or when were the upright people ever cut off?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
According to what I have seen, those who plow iniquity and sow trouble reap it.
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
By the breath of God they perish; by the blast of his anger they are consumed.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
The roaring of the lion, the voice of the fierce lion, the teeth of the young lions—they are broken.
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
The old lion perishes for lack of victims; the cubs of the lioness are scattered everywhere.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
Now a certain matter was secretly brought to me, and my ear received a whisper about it.
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
Then came thoughts from visions in the night, when deep sleep falls on people.
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
It was at night when fear and trembling came upon me, and all my bones shook.
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
Then a spirit passed before my face, and the hair of my flesh stood up.
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
The spirit stood still, but I could not discern its appearance. A form was before my eyes; there was silence, and I heard a voice that said,
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
“Can a mortal man be more righteous than God? Can a man be more pure than his Maker?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
See, if God puts no trust in his servants; if he accuses his angels of folly,
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
how much more is this true of those who live in houses of clay, whose foundation is in the dust, who are crushed sooner than a moth?
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
Between morning and evening they are destroyed; they perish forever without anyone noticing them.
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
Are not their tent cords plucked up among them? They die; they die without wisdom.
