Jób 4
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
And Eliphaz the Temanite answers and says:
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
“Has one tried a word with you? You are weary! And who is able to keep in words?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
Behold, you have instructed many, And feeble hands you make strong.
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
Your words raise up the stumbling one, And you strengthen bowing knees.
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
But now, it comes to you, And you are weary; It strikes to you, and you are troubled.
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
Is your reverence not your confidence? Your hope—the perfection of your ways?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
Now remember, Who, being innocent, has perished? And where have the upright been cut off?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
As I have seen—plowers of iniquity, And sowers of misery, reap it!
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
From the breath of God they perish, And from the spirit of His anger [are] consumed.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
The roaring of a lion, And the voice of a fierce lion, And teeth of young lions have been broken.
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
An old lion is perishing without prey, And the whelps of the lioness separate.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
And a thing is secretly brought to me, And my ear receives a little of it.
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
In thoughts from visions of the night, In the falling of deep sleep on men,
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
Fear has met me, and trembling, And the multitude of my bones caused to fear.
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
And a spirit passes before my face, The hair of my flesh stands up;
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
It stands, and I do not discern its aspect, A likeness [is] before my eyes, Silence! And I hear a voice:
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
Is mortal man more righteous than God? Is a man cleaner than his Maker?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
Behold, He puts no credence in His servants, Nor sets praise in His messengers.
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
Also—the inhabitants of houses of clay (Whose foundation [is] in the dust, They bruise them before a moth).
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
From morning to evening are beaten down, Without any regarding, they perish forever.
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
Has their excellence not been removed with them? They die, and not in wisdom!”
