Jób 4
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
Then Eliphaz the Temanite answered and said,
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
If we assay to commune with you, will you be grieved? but who can withhold himself from speaking?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
Behold, you have instructed many, and you have strengthened the weak hands.
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
Your words have upheld him that was falling, and you have strengthened the feeble knees.
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
But now it is come on you, and you faint; it touches you, and you are troubled.
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
Is not this your fear, your confidence, your hope, and the uprightness of your ways?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
Remember, I pray you, who ever perished, being innocent? or where were the righteous cut off?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
Even as I have seen, they that plow iniquity, and sow wickedness, reap the same.
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
By the blast of God they perish, and by the breath of his nostrils are they consumed.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
The roaring of the lion, and the voice of the fierce lion, and the teeth of the young lions, are broken.
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
The old lion perishes for lack of prey, and the stout lion’s whelps are scattered abroad.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
Now a thing was secretly brought to me, and my ear received a little thereof.
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
In thoughts from the visions of the night, when deep sleep falls on men,
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
Fear came on me, and trembling, which made all my bones to shake.
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
Then a spirit passed before my face; the hair of my flesh stood up:
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
It stood still, but I could not discern the form thereof: an image was before my eyes, there was silence, and I heard a voice, saying,
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
Shall mortal man be more just than God? shall a man be more pure than his maker?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
Behold, he put no trust in his servants; and his angels he charged with folly:
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
How much less in them that dwell in houses of clay, whose foundation is in the dust, which are crushed before the moth?
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
They are destroyed from morning to evening: they perish for ever without any regarding it.
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
Does not their excellency which is in them go away? they die, even without wisdom.
