Jób 4
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
Then answered Eliphaz the Temanite, and said:
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
If one venture a word unto thee, wilt thou be weary? But who can withhold himself from speaking?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
Behold, thou hast instructed many, and thou hast strengthened the weak hands.
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
Thy words have upholden him that was falling, and thou hast strengthened the feeble knees.
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
But now it is come upon thee, and thou art weary; it toucheth thee, and thou art affrighted.
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
Is not thy fear of God thy confidence, and thy hope the integrity of thy ways?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
Remember, I pray thee, who ever perished, being innocent? Or where were the upright cut off?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
According as I have seen, they that plow iniquity, and sow mischief, reap the same.
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
By the breath of God they perish, and by the blast of His anger are they consumed.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
The lion roareth, and the fierce lion howleth — yet the teeth of the young lions are broken.
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
The old lion perisheth for lack of prey, and the whelps of the lioness are scattered abroad.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
Now a word was secretly brought to me, and mine ear received a whisper thereof.
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
In thoughts from the visions of the night, when deep sleep falleth on men,
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
Fear came upon me, and trembling, and all my bones were made to shake.
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
Then a spirit passed before my face, that made the hair of my flesh to stand up.
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
It stood still, but I could not discern the appearance thereof; a form was before mine eyes; I heard a still voice:
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
'Shall mortal man be just before God? Shall a man be pure before his Maker?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
Behold, He putteth no trust in His servants, and His angels He chargeth with folly;
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
How much more them that dwell in houses of clay, whose foundation is in the dust, who are crushed before the moth!
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
Betwixt morning and evening they are shattered; they perish for ever without any regarding it.
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
Is not their tent-cord plucked up within them? They die, and that without wisdom.'
