Jób 4
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
Then Eliphaz the Themanite answered, and said:
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
If we begin to speak to thee, perhaps thou wilt take it ill, but who can withhold the words he hath conceived?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
Behold thou hast taught many, and thou hast strengthened the weary hands:
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
Thy words have confirmed them that were staggering, and thou hast strengthened the trembling knees:
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
But now the scourge is come upon thee, and thou faintest: it hath touched thee, and thou art troubled.
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
Where is thy fear, thy fortitude, thy patience, and the perfection of thy ways?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
Remember, I pray thee, who ever perished being innocent? or when were the just destroyed?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
On the contrary I have seen those who work iniquity, and sow sorrows, and reap them,
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
Perishing by the blast of God, and consumed by the spirit of his wrath.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
The roaring of the lion, and the voice of the lioness, and the teeth of the whelps of lions are broken:
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
The tiger hath perished for want of prey, and the young lions are scattered abroad.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
Now there was a word spoken to me in private, and my ears by stealth as it were received the veins of its whisper.
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
In the horror of a vision by night, when deep sleep is wont to hold men,
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
Fear seized upon me, and trembling, and all my bones were affrighted:
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
And when a spirit passed before me, the hair of my flesh stood up.
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
There stood one whose countenance I knew not, an image before my eyes, and I heard the voice as it were of a gentle wind:
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
Shall man be justified in comparison of God, or shall a man be more pure than his maker?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
Behold they that serve him are not steadfast, and in his angels he found wickedness:
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
How much more shall they that dwell in houses of clay, who have an earthly foundation, be consumed as with the moth?
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
From morning till evening they shall be cut down: and because no one understandeth, they shall perish for ever.
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
And they that shall be left, shall be taken away from them: they shall die, and not in wisdom.
