Jób 4
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
Then Eliphaz the Thaemanite answered and said,
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
Hast you been often spoken to in distress? but who shall endure the force of your words?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
For whereas you have instructed many, and have strengthened the hands of the weak one,
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
and have supported the failing with words, and have imparted courage to feeble knees.
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
Yet now [that] pain has come upon you, and touched you, you are troubled.
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
Is not your fear [founded] in folly, your hope also, and the mischief of your way?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
Remember then who has perished, being pure? or when were the true-hearted utterly destroyed?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
Accordingly as I have seen men ploughing barren places, and they that sow them will reap sorrows for themselves.
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
They shall perish by the command of the Lord, and shall be utterly consumed by the breath of his wrath.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
The strength of the lion, and the voice of the lioness, and the exulting cry of serpents are quenched.
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
The old lion has perished for lack of food, and the lions' whelps have forsaken one another.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
But if there had been any truth in your words, none of these evils would have befallen you. Shall not mine ear receive excellent [revelations] from him?
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
But [as when] terror falls upon men, with dread and a sound in the night,
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
horror and trembling seized me, and caused all my bones greatly to shake.
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
And a spirit came before my face; and my hair and flesh quivered.
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
I arose and perceived it not: I looked, and there, was no form before my eyes: but I only heard a breath and a voice, [saying],
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
What, shall a mortal be pure before the Lord? or a man be blameless in regard to his works?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
Whereas he trust not in his servants, and perceives perverseness in his angels.
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
But [as for] them that dwell in houses of clay, of whom we also are formed of the same clay, he smites them like a moth.
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
And from the morning to evening they no longer exist: they have perished, because they can’t help themselves.
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
For he blows upon them, and they are withered: they have perished for lack of wisdom.
