Jób 4
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
Then Eliphaz the Temanite replied:
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
“If one ventures a word with you, will you be wearied? Yet who can keep from speaking?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
Surely you have instructed many, and have strengthened their feeble hands.
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
Your words have steadied those who stumbled; you have braced the knees that were buckling.
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
But now trouble has come upon you, and you are weary. It strikes you, and you are dismayed.
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
Is your reverence not your confidence, and the uprightness of your ways your hope?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
Consider now, I plead: Who, being innocent, has ever perished? Or where have the upright been destroyed?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
As I have observed, those who plow iniquity and those who sow trouble reap the same.
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
By the breath of God they perish, and by the blast of His anger they are consumed.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
The lion may roar, and the fierce lion may growl, yet the teeth of the young lions are broken.
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
The old lion perishes for lack of prey, and the cubs of the lioness are scattered.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
Now a word came to me secretly; my ears caught a whisper of it.
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
In disquieting visions in the night, when deep sleep falls on men,
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
fear and trembling came over me and made all my bones shudder.
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
Then a spirit glided past my face, and the hair on my body bristled.
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
It stood still, but I could not discern its appearance; a form loomed before my eyes, and I heard a whispering voice:
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
‘Can a mortal be more righteous than God, or a man more pure than his Maker?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
If God puts no trust in His servants, and He charges His angels with error,
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
how much more those who dwell in houses of clay, whose foundations are in the dust, who can be crushed like a moth!
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
They are smashed to pieces from dawn to dusk; unnoticed, they perish forever.
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
Are not their tent cords pulled up, so that they die without wisdom?’
