Jób 4
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
Then Eliphaz the Temanite answered,
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
“If someone ventures to talk with you, will you be grieved? But who can withhold himself from speaking?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
Behold, you have instructed many, you have strengthened the weak hands.
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
Your words have supported him who was falling, you have made the feeble knees firm.
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
But now it has come to you, and you faint. It touches you, and you are troubled.
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
Is not your piety your confidence? Is not the integrity of your ways your hope?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
“Remember, now, who ever perished, being innocent? Or where were the upright cut off?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
According to what I have seen, those who plow iniquity and sow trouble, reap the same.
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
By the breath of God they perish. By the blast of his anger are they consumed.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
The roaring of the lion, and the voice of the fierce lion, the teeth of the young lions, are broken.
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
The old lion perishes for lack of prey. The cubs of the lioness are scattered abroad.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
“Now a thing was secretly brought to me. My ear received a whisper of it.
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
In thoughts from the visions of the night, when deep sleep falls on men,
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
fear came on me, and trembling, which made all my bones shake.
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
Then a spirit passed before my face. The hair of my flesh stood up.
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
It stood still, but I could not discern its appearance. A form was before my eyes. Silence, then I heard a voice, saying,
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
‘Shall mortal man be more just than God? Shall a man be more pure than his Maker?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
Behold, he puts no trust in his servants. He charges his angels with error.
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
How much more those who dwell in houses of clay, whose foundation is in the dust, who are crushed before the moth!
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
Between morning and evening they are destroyed. They perish forever without any regarding it.
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
Is not their tent cord plucked up within them? They die, and that without wisdom.’
