Jób 4
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
Da svarede Elifas, Themaniten, og sagde:
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
Om man vilde forsøge et Ord paa dig, skulde du vel kedes derved? men hvo kan holde sig fra at tale?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
Se, du har undervist mange og styrket de trætte Hænder;
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
dine Ord have oprejst den faldne, og du har styrket de bøjede Knæ;
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
men nu, det kommer til dig, da kedes du derved; det rammer dig, og du forfærdes!
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
Var ikke din Gudsfrygt dit Haab og dine Vejes Renhed din Fortrøstning?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
Kære, tænk dig om, hvor er en uskyldig gaaet til Grunde? eller hvor ere de oprigtige udslettede?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
Saa vidt jeg har set, komme de, som pløje Uret, og de, som udsaa Møje, til at høste ind derefter:
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
De omkomme for Guds Aande og fortæres af hans Vredes Aand.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
Løvens Brøl og den grumme Løves Røst hører op, og de unge Løvers Tænder ere knuste;
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
Løven omkommer af Mangel paa Rov, og Løvindens Unger adspredes.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
Men mig er et Ord tilbragt hemmeligt, og mit Øre fattede en sagte Lyd deraf
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
i Tanker, fremkaldte ved Syner om Natten, naar dyb Søvn falder paa Folk;
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
da kom Frygt og Bævelse paa mig og bragte mine Ben til at skælve;
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
og en Aand gik frem for mit Ansigt; Haarene rejste sig paa mit Legeme;
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
den blev staaende, og jeg kunde ikke kende dens Skikkelse; der svævede et Billede for mine Øjne; det var stille, og jeg hørte en Røst:
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
Mon et Menneske kan holdes retfærdigt for Gud? monne en Mand være ren for den, som skabte ham?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
Se, han tror ikke paa sine Tjenere, og sine Engle tillægger han Daarskab,
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
endsige da dem, som bo i Lerhuse, og hvis Grundvold er i Støvet; man kan støde dem smaa før Møl;
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
fra Morgen og indtil Aften sønderknuses de; uden at der er nogen, som lægger det paa Hjerte, gaa de til Grunde.
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
Farer ikke deres Herlighed, som var i dem, bort? ja, de dø, men ikke i Visdom.
