< Jób 4 >
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
Te vaengah Temani hoel Eliphaz loh a doo.
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
Te vaengah nang te ol neh n'noemcai saeh, na ngak aya? Tedae olthui te kuemsuem ham unim aka noeng eh?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
Muep na toel tih kut kha rhoek khaw na talong coeng te.
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
Aka paloe rhoek te na olthui loh a thoh tih khuklu aka khun khaw na caang sak.
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
Tedae namah taengla ha loe tih na ngak coeng, namah te m'ben tih na let coeng.
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
Na hinyahnah, na ueppangnah, na ngaiuepnah, na longpuei kah thincaknah khaw om pawt nim?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
Poek van laeh, ommongsitoe he paltham nim? Aka thuem rhoek te melam a thup?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
Ka hmuh vanbangla boethae aka thoe tih aka soem khaw amah long ni thakthaenah a ah.
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
Pathen kah hiil dongah milh uh tih a thintoek khohli dongah khap uh coeng.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
Sathueng khaw kawknah neh sathuengca khaw a ol neh om dae sathuengca khaw a no tloong.
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
Maeh a mueh lamloh sathueng te milh tih sathuengnu ca rhoek khaw pam uh.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
Ka taengah ol a huen tih a olduem loh kai hna a lat sak.
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
Hlang he khoyin olphong lamkah pomnah khuiah a ih muelh vaengah.
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
birhihnah loh kai m'mah tih thuennah neh ka rhuh boeih a rhih sak.
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
Mueihla loh ka maelhmai a pah vaengah ka mul ka saa poenghu.
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
A pai vaengah khaw a mueimae ka hmat moenih. A muei tah ka mikhmuh ah om tih bidip ol a yaak.
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
Pathen lakah hlanghing he tang tih anih aka saii lakah ah hlang caihcil ngai a?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
A sal rhoek soah tangnah pawt tih a puencawn te a lolh la a khueh atah,
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
Laipi neh lai im dongah kho aka sa aisat te bungbo hmai ah a khoengim pop coeng.
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
Mincang lamloh hlaem duela a phop te a yoeyah la a milh khaw mingpha pawh.
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
Amih lamkah a a hlangrhuel a phil pah vaengah a duek uh moenih a? Te dongah cueihnah neh a om moenih a?