Jób 4
1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
Тогава теманецът Елифаз проговаряйки рече:
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
Ако започнем да ти говорим, ще ти дотегне ли? Но кой може се въздържа да не говори?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
Ето, ти си научил мнозина, И немощни ръце си укрепил.
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
Твоите думи са заякчили колебаещия, И отслабнали колене си укрепил.
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
А сега това дойде на тебе, и ти е дотегнало; Допира те, и смутил си се.
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
В страха ти от Бога не е ли твоето упование, И в правотата на пътищата ти твоята надежда?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
Спомни си, моля, кой някога е погивал невинен, Или где са били изтребени праведните.
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
До колко съм аз видял, ония, които орат беззаконие, И сеят нечестие, това и жънат.
9 Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
Изтребват се от дишането на Бога, И от духането на ноздрите Му погиват.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
Ревът на лъва и гласът на свирепия лъв замират, И зъбите на младите лъвове се изкъртват.
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
Лъвът загива от нямане лов, И малките на лъвицата се разпръсват.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
Тайно достига до мене едно нещо, И ухото ми долови един шепот от него:
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
Всред мислите от нощните видения, Когато дълбок сън напада човеците,
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
Ужас ме обзе, и трепет, И разтърси всичките ми кости;
15 Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
Тогава дух премина пред мене; Космите на тялото ми настръхнаха;
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
Той застана, но не можах да позная образа му; Призрак се яви пред очите ми; В тишина чух тоя глас:
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
Ще бъде ли смъртен човек праведен пред Бога? Ще бъде ли човека чист пред Създателя си?
18 Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
Ето, Той не се доверява на слугите Си, И на ангелите Си намира недостатък,
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
Колко повече в ония, които живеят в къщи от кал. Чиято основа е в пръстта, И които се смазват като че ли са молци!
20 Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
Между заранта и вечерта се събират, Без да усети някой загубват се за винаги.
21 Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
Величието, което е в тях, не се ли премахва? Умират и то без мъдрост.
