Jób 39
1 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
¿Sabes tú el tiempo en que paren las cabras monteses? ¿O miraste tú las ciervas cuando están pariendo?
2 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
¿Contaste tú los meses de su preñez, y sabes el tiempo cuando han de parir?
3 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
Como se encorvan, quebrantan sus hijos, pasan sus dolores.
4 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
Como después sanan los hijos, crecen con el grano; salen y nunca más vuelven a ellas.
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
¿Quién echó libre al asno montés, y quién soltó sus ataduras?
6 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
Al cual yo puse casa en la soledad, y sus moradas en la tierra salada.
7 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
Se ríe de la multitud de la ciudad; no oye las voces del que demanda los peajes.
8 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
Rebusca los montes para su pasto, y anda buscando todo lo que está verde.
9 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
¿Por ventura querrá el unicornio servirte a ti, ni quedar a tu pesebre?
10 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
¿Atarás tú al unicornio con su coyunda para el surco? ¿Labrará los valles en pos de ti?
11 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
¿Por ventura confiarás tú en él, por ser grande su fortaleza, y le fiarás tu labor?
12 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
¿Fiarás de él que te tornará tu simiente, y que la allegará en tu era?
13 Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
¿Diste tú hermosas alas al pavo real, o alas y plumas al avestruz?
14 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
El cual desampara en la tierra sus huevos, y sobre el polvo los calienta,
15 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
y se olvida de que los pisará el pie, y que los quebrará alguna bestia del campo.
16 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
Se endurece para con sus hijos, como si no fuesen suyos, no temiendo que su trabajo haya sido en vano;
17 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
porque Dios lo hizo olvidar de sabiduría, y no le dio inteligencia.
18 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
A su tiempo se levanta en alto, y se burla del caballo y del que se monta en él.
19 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
¿Diste tú al caballo la fortaleza? ¿Vestiste tú su cerviz de relincho?
20 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
¿Por ventura le espantarás tú como a alguna langosta? El resoplido de su nariz es formidable;
21 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
escarba la tierra, se alegra en su fuerza, sale al encuentro de las armas;
22 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
hace burla del espanto, y no teme, ni vuelve el rostro delante de la espada.
23 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
Contra él suena la aljaba, el hierro de la lanza y de la pica;
24 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
y él con ímpetu y furor escarba la tierra, sin importarle el sonido de la trompeta;
25 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
antes los toques de trompeta le infunden ánimo; y desde lejos huele la batalla, el estruendo de los príncipes, y el clamor.
26 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
¿Por ventura vuela el gavilán por tu industria, y extiende hacia el mediodía sus alas?
27 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
¿Por ventura enaltece el águila por tu mandamiento, y pone en alto su nido?
28 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
Ella habita y está en la piedra, en la cumbre del peñasco y de la roca.
29 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
Desde allí acecha la comida; sus ojos observan de muy lejos.
30 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
Sus polluelos chupan la sangre; y donde hubiere muertos, allí está.
