< Jób 39 >

1 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
“¿Sabes cuándo paren las cabras salvajes? ¿Has observado los dolores de parto de los ciervos?
2 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
¿Sabes cuántos meses llevan a sus crías? ¿Sabes en qué momento dan a luz?
3 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
Se agazapan en el parto para dar a luz a sus crías.
4 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
Sus crías se fortalecen en el campo, se van y no vuelven.
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
“¿Quién le dio la libertad al asno salvaje? ¿Quién lo liberó de sus ataduras?
6 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
Yo le he dado el desierto como hogar, las llanuras saladas como lugar para vivir.
7 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
Desprecia el ruido de la ciudad; no necesita escuchar los gritos del conductor.
8 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
Caza en los montes los pastos, buscando toda clase de plantas verdes para comer.
9 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
“¿Está dispuesto el buey salvaje a servirte? ¿Pasará la noche en tu pesebre?
10 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
¿Puedes atar un buey salvaje a un arado? ¿Puedes hacer que labre tus campos por ti?
11 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
Como es tan poderoso, ¿puedes confiar en él? ¿Puedes confiar en él para que te haga el trabajo pesado?
12 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
¿Estás seguro de que recogerá tu grano y lo llevará a tu era?
13 Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
“El avestruz bate con orgullo sus alas, pero no se parecen en nada a las plumas de vuelo de la cigüeña.
14 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
La avestruz abandona sus huevos en el suelo, dejándolos para que se calienten en el polvo.
15 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
No cree que puedan ser aplastados bajo sus pies, pisoteados por un animal salvaje.
16 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
Es dura con sus crías, actuando como si no le pertenecieran. No le importa que todo su trabajo haya sido en vano.
17 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
Porque yo, Dios, la hice olvidar la sabiduría; no tuvo su parte de inteligencia.
18 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
Pero cuando lo necesita, puede saltar y correr, burlando al caballo y a su jinete con su velocidad.
19 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
“¿Le diste al caballo su fuerza? ¿Le pusiste crines en el cuello?
20 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
¿Le hiciste capaz de saltar como una langosta? Su fuerte resoplido es aterrador.
21 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
Da zarpazos en el suelo, se levanta con fuerza y se lanza a la batalla.
22 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
Se ríe del miedo; no se asusta en absoluto.
23 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
El carcaj lleno de flechas resuena contra él; la lanza y la jabalina resplandecen a la luz del sol.
24 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
Temblando de rabia galopa por el suelo; no puede quedarse quieto cuando suena la trompeta.
25 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
Cuando suena la trompeta, está listo; siente el sonido de la batalla desde lejos, oye los gritos de los comandantes.
26 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
“¿Es por tu sabiduría que el halcón se eleva, extendiendo sus alas hacia el sur?
27 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
¿Acaso ordenas al águila que vuele alto y haga su nido en las cumbres de los montes?
28 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
Vive entre los acantilados y se posa en un peñasco remoto.
29 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
Desde allí espía a su presa desde lejos, fijando su mirada en su víctima. Sus polluelos tragan sangre con avidez.
30 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
Donde están los cadáveres, allí se encuentran las aves de rapiña”.

< Jób 39 >