< Jób 39 >

1 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
Sabes tu o tempo em que as cabras montesas dão filhotes? Ou observaste tu as cervas quando em trabalho de parto?
2 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
Contaste os meses que elas cumprem, e sabes o tempo de seu parto?
3 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
Quando se encurvam, produzem seus filhos, [e] lançam de si suas dores.
4 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
Seus filhos se fortalecem, crescem como o trigo; saem, e nunca mais voltam a elas.
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
Quem despediu livre ao asno montês? E quem ao asno selvagem soltou das ataduras?
6 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
Ao qual eu dei a terra desabitada por casa, e a terra salgada por suas moradas.
7 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
Ele zomba do tumulto da cidade; não ouve os gritos do condutor.
8 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
A extensão dos montes é seu pasto; e busca tudo o que é verde.
9 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
Por acaso o boi selvagem quererá te servir, ou ficará junto de tua manjedoura?
10 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
Ou amarrarás ao boi selvagem com sua corda para o arado? Ou lavrará ele aos campos atrás de ti?
11 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
Confiarás nele, por ser grande sua força, e deixarás que ele faça teu trabalho?
12 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
Porás tua confiança nele, para que ele colha tua semente, e a junte em tua eira?
13 Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
As asas da avestruz batem alegremente, mas são suas asas e penas como as da cegonha?
14 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
Ela deixa seus ovos na terra, e os esquenta no chão,
15 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
E se esquece de que pés podem os pisar, e os animais do campo [podem] os esmagar.
16 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
Age duramente para com seus filhos, como se não fossem seus, sem temer que seu trabalho tenha sido em vão.
17 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
Porque Deus a privou de sabedoria, e não lhe repartiu entendimento.
18 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
Porém quando se levanta para correr, zomba do cavalo e do seu cavaleiro.
19 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
És tu que dás força ao cavalo, ou que vestes seu pescoço com crina?
20 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
Podes tu o espantar como a um gafanhoto? O sopro de suas narinas é terrível.
21 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
Ele escarva a terra, alegra-se de sua força, [e] sai ao encontro das armas;
22 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
Ele zomba do medo, e não se espanta; nem volta para trás por causa da espada.
23 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
Contra ele rangem a aljava, o ferro brilhante da lança e do dardo;
24 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
Sacudido-se com furor, ele escarva a terra; ele não fica parado ao som da trombeta.
25 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
Ao som das trombetas diz: Eia! E desde longe cheira a batalha, o grito dos capitães, e o barulho.
26 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
Por acaso é por tua inteligência que o gavião voa, [e] estende suas asas para o sul?
27 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
Ou é por tua ordem que a água voa alto e põe seu ninho na altura?
28 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
Nas penhas ela mora e habita; no cume das penhas, e em lugares seguros.
29 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
Desde ali espia a comida; seus olhos avistam de longe.
30 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
Seus filhotes sugam sangue; e onde houver cadáveres, ali ela está.

< Jób 39 >