< Jób 39 >

1 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
Czy znasz porę, kiedy rodzą górskie kozice? Czy wiesz, kiedy rodzą łanie?
2 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
Czy możesz zliczyć miesiące, w których noszą [młode]? Czy znasz czas ich porodu?
3 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
Przykucają, rodzą swoje młode, pozbywają się ich z bólem;
4 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
Ich młode wzmacniają się, rosną wśród zboża, odchodzą i już do nich nie wracają.
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
Kto wypuścił dzikiego osła na wolność i kto rozwiązał jego pęta?
6 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
[Za] dom dałem mu pustynię, a [za] jego mieszkanie słone miejsca.
7 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
On naśmiewa się ze zgiełku miejskiego i nie słucha głosu poganiacza.
8 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
Wypatruje w górach paszy i szuka wszelkiej zielonej trawy.
9 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
Czy jednorożec zechce ci służyć albo nocować przy twoim żłobie?
10 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
Czy możesz powrozem zaprzęgać jednorożca do bruzdy? Czy będzie bronował doliny za tobą?
11 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
Czy zaufasz mu, ponieważ jego siła jest wielka? Czy powierzysz mu swoją pracę?
12 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
Czy zawierzysz mu, że zwiezie twoje ziarno i zgromadzi je w twoim spichlerzu?
13 Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
Czy [dałeś] pawiowi piękne skrzydła, a skrzydła i pióra strusiowi?
14 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
Składa swoje jaja na ziemię i ogrzewa je w prochu;
15 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
I zapomina, że noga może je rozgnieść lub dzikie zwierzę może zdeptać.
16 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
Jest twardy [dla] swoich młodych, [jakby] nie [były] jego. Nie boi się, że jego trud jest próżny;
17 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
Bo Bóg pozbawił go mądrości i nie udzielił mu rozumu.
18 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
Kiedy jednak podnosi się wysoko, naśmiewa się z konia i z jego jeźdźca.
19 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
Czy możesz dać koniowi moc? Czy rżeniem ozdobiłeś jego szyję?
20 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
Czy przestraszysz go jak szarańczę? Parskanie jego nozdrzy [jest] straszne.
21 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
Grzebie [kopytem] w ziemi i cieszy się [swą] siłą, biegnie przeciwko uzbrojonym.
22 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
Drwi sobie z lęku i nie boi się, i nie ustępuje przed ostrzem miecza.
23 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
Kołczan na nim chrzęści, błyszczy oszczep i dzida.
24 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
Z grzmotem i z gniewem pochłania ziemię i nie staje spokojnie na głos trąby.
25 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
Na głos trąby mówi: Ha, ha; z daleka czuje bitwę, grom dowódców i okrzyk.
26 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
Czy dzięki twojemu rozumowi lata jastrząb [i] rozciąga swe skrzydła ku południu?
27 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
Czy na twój rozkaz orzeł wzbija się i zakłada swoje gniazdo wysoko?
28 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
Mieszka na skale, przebywa na iglicach jak na zamku.
29 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
Stamtąd wypatruje [sobie] pokarmu, jego oczy widzą daleko.
30 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
Jego młode też piją krew, a gdzie są zabici, tam jest on.

< Jób 39 >