Jób 39
1 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
Vai tu zini to laiku, kad mežu kazas dzemdē, vai tu esi manījis stirnu dzemdēšanu?
2 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
Vai tu vari skaitīt tos mēnešus, kad tās nesās, un vai zini to laiku, kad tās vedās,
3 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
Kad tās lokās, saviem bērniem liek izplēsties cauri un nokrata savas sāpes?
4 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
Viņu bērni nāk spēkā, uzaug laukā, tie iziet un neatgriežas pie tām atpakaļ.
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
Kas meža ēzelim licis vaļā staigāt, un kas tā zvēra saites ir atraisījis,
6 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
Kam Es klajumu esmu devis par māju un tuksnesi par dzīvokli?
7 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
Viņš apsmej pilsētas troksni, un dzinēja brēkšanu tas nedzird.
8 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
Tas dzenās pa kalniem, kur viņam ir barība, un meklē visādu zaļu zāli.
9 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
Vai tu domā, ka meža vērsis tev kalpos, vai tas naktī paliks pie tavas siles?
10 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
Vai tu meža vērsi ar dzeņaukstēm māki piesiet pie arkla, vai tas pēc tava prāta ecēs ielejās?
11 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
Vai tu uz to vari paļauties, ka tam daudz spēka, un viņu ņemsi savā darbā?
12 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
Vai tu viņam vari uzticēt, ka tas tev atkal savāks tavu izsējumu un savedīs tavā piedarbā?
13 Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
Strausa spārni jautri plivinājās, vai tie ir mīlīgi, kā stārķa spārni un spalvas?
14 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
Tas savas olas atstāj zemē, lai smiltīs silst,
15 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
Un aizmirst, ka kāja tās var samīt, un lauka zvēri tās var samīdīt.
16 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
Tas nežēlo savus bērnus, tā kā tie tam nepiederētu; un ka velti dējis, par to tas nebēdā.
17 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
Jo Dievs tam atņēmis gudrību un nav devis daļu pie saprašanas.
18 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
Bet kad tas projām šaujas, tad tas apsmej zirgu un jātnieku.
19 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
Vai tu zirgam vari dot spēku un viņam kaklu pušķot ar krēpēm?
20 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
Vai tu tam vēlējis lēkt kā sisenim? Kad tas lepni šņāc, tad jaizbīstas.
21 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
Viņš cērt ar kāju ielejā un ir priecīgs ar spēku un iziet pretī apbruņotam pulkam.
22 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
Viņš smejas par bailēm un netrūkstas un nebēg atpakaļ no zobena.
23 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
Kad bultas skan makā un šķēpi un zobeni zib,
24 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
Tad tas raustās, trako un uzcērt zemi un nav turams uz vietas, kad trumetes skan.
25 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
Kad trumetes skan, tad tas iezviedzās, un samana kaušanu no tālienes, kara kungu saukšanu un kara troksni.
26 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
Vai caur tavu padomu vanags lidinājās un izplēš savus spārnus pret dienasvidu?
27 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
Vai uz tavu vārdu ērglis dodas uz augšu, un taisa savu ligzdu augstumā?
28 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
Viņš dzīvo akmens kalnos un tur paliek uz augstām klintīm un kalnu galiem.
29 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
No turienes viņš lūko pēc barības, un viņa acis redz tālu.
30 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
Viņa bērni dzer asinis, un kur maitas, tur viņš ir.
