Jób 39
1 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
산 염소가 새끼 치는 때를 네가 아느냐? 암사슴의 새끼 낳을 기한을 네가 알 수 있느냐?
2 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
그것이 몇 달만에 만삭되는지 아느냐? 그 낳을 때를 아느냐?
3 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
그것들은 몸을 구푸리고 새끼를 낳아 그 괴로움을 지내어 버리며
4 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
그 새끼는 강하여져서 빈 들에서 길리우다가 나가고는 다시 돌아오지 아니하느니라
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
누가 들나귀를 놓아 자유하게 하였느냐? 누가 빠른 나귀의 매인 것을 풀었느냐?
6 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
내가 들로 그 집을, 짠 땅으로 그 사는 처소를 삼았느니라
7 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
들나귀는 성읍의 지꺼리는 것을 업신여기니 어거하는 자의 지르는 소리가 그것에게 들리지 아니하며
8 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
초장이 된 산으로 두루 다니며 여러 가지 푸른 것을 찾느니라
9 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
들소가 어찌 즐겨 네게 복종하며 네 외양간에 머물겠느냐?
10 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
네가 능히 줄로 들소를 매어 이랑을 갈게 하겠느냐? 그것이 어찌 골짜기에서 너를 따라 쓰레를 끌겠느냐?
11 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
그것의 힘이 많다고 네가 그것을 의지하겠느냐? 네 수고하는 일을 그것에게 맡기겠느냐?
12 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
그것이 네 곡식을 집으로 실어오며 네 타작 마당에 곡식 모으기를 그것에게 의탁하겠느냐?
13 Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
타조는 즐거이 그 날개를 친다마는 그 깃과 털이 인자를 베푸느냐?
14 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
그것이 알을 땅에 버려두어 모래에서 더워지게 하고
15 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
발에 깨어질 것이나 들짐승에게 밟힐 것을 생각지 아니하고
16 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
그 새끼에게 무정함이 제 새끼가 아닌 것처럼 하며 그 구로한 것이 헛되게 될지라도 괘념치 아니하나니
17 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
이는 하나님 내가 지혜를 품부하지 아니하고 총명을 주지 아니함이니라
18 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
그러나 그 몸을 떨쳐 뛰어갈 때에는 말과 그 탄 자를 경히 여기느니라
19 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
말의 힘을 네가 주었느냐 그 목에 흩날리는 갈기를 네가 입혔느냐?
20 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
네가 그것으로 메뚜기처럼 뛰게 하였느냐? 그 위엄스러운 콧소리가 두려우니라
21 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
그것이 골짜기에서 허위고 힘 있음을 기뻐하며 앞으로 나아가서 군사들을 맞되
22 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
두려움을 비웃고 놀라지 아니하며 칼을 당할지라도 물러나지 아니하니
23 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
그 위에서는 전동과 빛난 작은 창과 큰 창이 쟁쟁하며
24 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
땅을 삼킬듯이 맹렬히 성내며 나팔 소리를 들으면 머물러 서지 아니하고
25 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
나팔 소리 나는대로 소소히 울며 멀리서 싸움 냄새를 맡고 장관의 호령과 떠드는 소리를 듣느니라
26 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
매가 떠올라서 날개를 펼쳐 남방으로 향하는 것이 어찌 네 지혜로 말미암음이냐?
27 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
독수리가 공중에 떠서 높은 곳에 보금자리를 만드는 것이 어찌 네 명령을 의지함이냐?
28 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
그것이 낭떠러지에 집을 지으며 뾰족한 바위 끝이나 험준한 데 거하며
29 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
거기서 움킬만한 것을 살피나니 그 눈이 멀리 봄이며
30 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
그 새끼들도 피를 빠나니 살륙 당한 자 있는 곳에는 그것도 거기 있느니라
