Jób 39
1 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
Sai tu quando le capre selvagge delle rocce figliano? Hai tu osservato quando le cerve partoriscono?
2 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
Conti tu i mesi della lor pregnanza e sai tu il momento in cui debbono sgravarsi?
3 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
S’accosciano, fanno i lor piccini, e son tosto liberate dalle loro doglie;
4 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
i lor piccini si fanno forti, crescono all’aperto, se ne vanno, e non tornan più alle madri.
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
Chi manda libero l’onàgro, e chi scioglie i legami all’asino salvatico,
6 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
al quale ho dato per dimora il deserto, e la terra salata per abitazione?
7 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
Egli si beffa del frastuono della città, e non ode grida di padrone.
8 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
Batte le montagne della sua pastura, e va in traccia d’ogni filo di verde.
9 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
Il bufalo vorrà egli servirti o passar la notte presso alla tua mangiatoia?
10 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
Legherai tu il bufalo con una corda perché faccia il solco? erpicherà egli le valli dietro a te?
11 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
Ti fiderai di lui perché la sua forza è grande? Lascerai a lui il tuo lavoro?
12 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
Conterai su lui perché ti porti a casa la raccolta e ti ammonti il grano sull’aia?
13 Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
Lo struzzo batte allegramente l’ali; ma le penne e le piume di lui son esse pietose?
14 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
No, poich’egli abbandona sulla terra le proprie uova e le lascia scaldar sopra la sabbia.
15 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
Egli dimentica che un piede le potrà schiacciare, e che le bestie dei campi le potran calpestare.
16 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
Tratta duramente i suoi piccini, quasi non fosser suoi; la sua fatica sarà vana, ma ciò non lo turba,
17 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
ché Iddio l’ha privato di sapienza, e non gli ha impartito intelligenza.
18 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
Ma quando si leva e piglia lo slancio, si beffa del cavallo e di chi lo cavalca.
19 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
Sei tu che dài al cavallo il coraggio? che gli vesti il collo d’una fremente criniera?
20 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
Sei tu che lo fai saltar come la locusta? Il fiero suo nitrito incute spavento.
21 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
Raspa la terra nella valle ed esulta della sua forza; si slancia incontro alle armi.
22 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
Della paura si ride, non trema, non indietreggia davanti alla spada.
23 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
Gli risuona addosso il turcasso, la folgorante lancia e il dardo.
24 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
Con fremente furia divora la terra. Non sta più fermo quando suona la tromba.
25 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
Com’ode lo squillo, dice: Aha! e fiuta da lontano la battaglia, la voce tonante dei capi, e il grido di guerra.
26 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
E’ l’intelligenza tua che allo sparviere fa spiccare il volo e spiegar l’ali verso mezzogiorno?
27 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
E’ forse al tuo comando che l’aquila si leva in alto e fa il suo nido nei luoghi elevati?
28 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
Abita nelle rocce e vi pernotta; sta sulla punta delle rupi, sulle vette scoscese;
29 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
di là spia la preda, e i suoi occhi miran lontano.
30 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
I suoi piccini s’abbeveran di sangue, e dove son de’ corpi morti, ivi ella si trova”.
